A tehetséggondozáshoz fel kell kutatni az önzetlen segítőket is

– Milyen céllal jött létre az alapítvány? 
– A Liszt Ferenc Zeneiskolából indultunk el 1992-ben, az oktatási munkát négy évvel később kezdtük el. Az volt a cél, hogy olyan támogatókat szerezzünk, akik segítik anyagilag a gyerekek szereplését, kifizetik az utazási költségeiket, vagy jutalmat adnak a kiváló tanulóknak. Abban az időben, mint ahogyan most is, nagyon szépen munkálkodott a Liszt Ferenc Zeneiskolán belül a fúvószenekar, vonószenekar. Sok szereplésük volt, amit az alapítvány szponzorok és pályázatok segítségével igyekezett támogatni. Mellette cél volt, hogy működjön a tehetséggondozás, ezáltal sokkal többen mehettek versenyre. 

– Jött egy nagy változás 1996-ban, amikor iskolát alapítottak. Miért volt rá szükség? 
– Akkor az önkormányzatokhoz tartoztak az iskolák, nemcsak az épület, hanem a működtetés is. Abban az időben az ország kicsit nehéz helyzetben volt, és nem tudta finanszírozni a zeneiskolában a nagyobb létszámot. Volt egy limit, hogy támogatott formában mennyi diákot tudnak felvenni. Nagyjából kétszáz gyerek viszont nem fért be a zeneiskolába, nem lehetett felvenni őket. Ezért létrehoztuk 1996-ban a Mikrokozmosz Alapfokú Művészeti Iskolát. Erre azért is volt lehetőségünk, mert engedélyezték magán, alapítványi, vagy egyesületi zeneiskolák működését. Az alakulás idején a Kodály-iskolában tanítottam. Csupor László, a zeneiskola igazgatóhelyettese és Bernáth Magdolna igazgató kért fel arra, hogy legyek a kuratórium elnöke. 

– Miért vállalta el? 
– Az egész életem arról szólt, hogy ha tudok, akkor segítek, ezért elvállaltam. Első körben hangszeres zenei oktatást vállaltunk. Az órák a zeneiskolában voltak szerdánként és szombatonként. Szépen haladtunk előre, nagyon sok programot szerveztünk, családi hangversenyeket, óvodásoknak külön tehetséggondozó eseményeket. Közben az önkormányzatok anyagi körülményei megváltoztak, és lehetőségük volt arra, hogy felvegyenek több gyereket a zeneiskolába. Sokan ezért visszamentek az állami oktatásba. Mi ezt természetesnek vettük, és elfogadtuk, viszont előre gondolkodtunk. Kokas Ferenc volt a művészeti iskola igazgatója, aki mindig előre tervezett és úgy döntött, három pedagógust beiskoláz néptáncoktatónak. Ez 1998-ban volt, amikor elindult a néptáncoktatás, és azzal párhuzamosan a társastáncot is elkezdtük oktatni. 2000-ben sikerült egy másik tervet is megvalósítani. Megvásároltuk a Vasvári Pál utcában a régi vasgyár épületét, ahol ma is folynak a művészeti csoportmunkák. A hangszeres zenei oktatást azonban, a taszári telephely kivételével, visszaadtuk a Liszt Ferenc Zeneiskolának. 

– Taszárt miért hagyták meg? 
– Igazából a szülők kérésére. Szerették volna, ha gyerekeik helyben tudnak tanulni. Egyébként Kaposvár szinte összes iskolájában jelen vagyunk, és a környék településein is tanítjuk a gyerekeket. Az iskola létszáma évről évre növekszik, és most már csaknem 800 diákunk van, akik nagyon szép eredményeket érnek el országos és nemzetközi szinten is. Sok gyerekünk a Mikrokozmoszból az AMETISZT Tánc-Sport Egyesületbe is jár. Erre nagyon büszkék vagyunk. 

– Néhány éve újabb változás következett be az iskola életében. A református szóval kibővült a nevük. Miért? 
– A kuratórium úgy döntött 2020-ban, hogy még jobban segíteni kellene az iskolát, jobb működési feltételeket biztosítani, ezért a Kaposmérői Református Egyházközségnek átadtuk az intézményt. Így már Mikrokozmosz Református Alapfokú Művészeti Iskolaként folyik a munka. Kecskés Miklósné az igazgató, előtte férje, Kecskés Miklós volt. Nem voltak ismeretlenek számunkra az egyházi értékek, hiszen egyházi iskolában is oktattunk korábban is. Alapítványunk viszont továbbra is segíti a művészeti iskolát. Táborokat szervezünk, ruhákat vásárolunk, cserekapcsolatokat alakítunk ki. Azonban nem csak a Mikrokozmoszt segítjük, hanem azokat is, akik hozzánk fordulnak segítéségért. Felkaroltunk egy csellistát, Károly Barnát, aki Amerikában tanul és Magyari Timót szaxofonost. Mindkét fiatalt egy kaposvári nagy cég segítségével is tudjuk támogatni. 

– A saját szakterületéről, az énekről alig esett szó. Énekeseket nem támogat az alapítvány? 
– A jövőképünkben benne van, de azért részben most is foglalkozunk énekesekkel. Segítjük a Zenekedvelők Kórusát, mi szervezzük a Kicsinyek Kórusa Országos Találkozót és az Éneklő Pannónia Kórustalálkozót, valamint kezdettől fogva a kaposvári Margit-kerti koncerteket is, ahová szinte minden estére szervezünk fiatal előadókat.

Pedagógusokat, kuratóriumi tagokat, szülőket ismer el a díj

Kerekesné Pytel Anna elmondta, nagy öröm volt számukra, hogy felfigyeltek a munkájukra és bekerültek a Prima-díj jelöltjei közé. 
– Az pedig még nagyobb öröm volt, hogy a közönségdíjat kaptuk meg – hangsúlyozta az alapítvány kuratóriumának elnöke. 

– Egészen biztos vagyok abban, hogy azért kerültünk be a jelöltek közé, mert a zsűri jónak találta az eddigi tevékenységünket. De az egészre a koronát a közönség tette fel azzal, hogy nekünk szánták a díjat. Életemben már annyi díjat átvettem, de amikor a gálán kimondták az alapítvány nevét, felsikítottam. Az örömkönnyek kicsordultak a boldogságtól. Ez a díj a mögöttem lévő nagy közösségnek, pedagógusoknak, kuratóriumi tagoknak, intézményeknek, szülőknek az elismerése, nem pedig az enyém. Mindazokat illeti, akik az elmúlt három évtizedben tettek az alapítványért és az iskoláért. Biztos vagyok abban, hogy a szponzoraink és más segítőink a következő években is töretlenül támogatják majd a munkánkat – tette hozzá Kerekesné Pytel Anna.