Kertész-képek fogadják a betegeket a rendelőben

A közelmúltban művészeti életpályadíjjal elismert, 80-on túli festőművész, a Táncsics Mihály Gimnázium egykori tanára lapunknak elmondta, azért esett a választás Toponárra, mert diákkorában itt lakott a családja. Édesapja a toponári iskola igazgatója volt, s így maga is jól ismerte az immár több mint fél évszázada a vármegyeszékhely részévé lett települést s a környékét. A felajánlás másik nyomós oka pedig az életkora volt. Mint mondta, az ember, így, élete vége felé szétosztja mindazt, amije van, hiszen az utolsó úton nincs utánfutó. Tudja, hogy a görcsös ragaszkodásról való lemondás kegyelem, de ő most termékeny életének eme időszakát éli. Az meg külön örömmel tölti el, hogy művei közszemlére kerülnek az orvosi rendelőben, s talán az otthonos környezet hatására a gyógyulás is könnyebb lesz. 

Müller Balázs doktor úr egyébként művészetpártoló, rendelője falán több somogyi alkotó művén is megakad a szem, de betegeinek munkáiból is szívesen rendez alkalmi kiállítást. 
S hogy most milyen művek kerülnek falra? Kertész Sándor három, a múlt század 70-es éveiben készült festményét és két, ugyancsak ebből az időből való grafikáját ajánlotta fel Müller Balázsnak, aki háziorvosa a művésztanárnak és feleségének is. A különböző témájú nonfiguratív alkotások annak idején a TIT-székházban is falra kerültek, Bors István szobrászművész és felesége, Honty Márta képzőművész rendezett tárlatot belőlük, de a pályakezdő Kertésznek a toponári művelődési házban is volt önálló kiállítása. 

– Ezekkel az absztrakt képekkel kezdtem művészi pályafutásomat, fricskaként az akkori politikai rendszer ellen – summázott a festőművész, elárulva azt is, a 70-es években éppenhogy megtűrték e konstruktív alkotásait, amelyekből később saját, jellegzetes kertészi világ formálódott. A groteszk, fanyar eleganciája – ahogy Gáspár Ferenc, Kaposvár díszpolgára fogalmazott – azonban mindmáig tetten érhető műveiben. A tekintélyes Kertész-életműben jelentős helyet követel magának a tört szárnyú angyalok világa, mely beszédes üzenet, valami nincs rendben körülöttünk, s bennünk. Ady is konstatálta már: „Minden Egész eltörött”, József Attila pedig azért (is) írt, mert: „különben meggörbülne a világ gyémánttengelye”. A költő ezt nem hagyhatja. A festőművész sem. Kertész Sándor is ezért feszíti ki a vásznat, s veszi kézbe az ecsetet nap mint nap. No meg azért, hogy gondolatai – még ha olykor sokkolóak is –, eljussanak a címzettekhez. Erre viszont nemcsak a kiállítások alkalmasak, hanem a toponári orvosi rendelő is, ahol valóságos kamaratárlat fogadja a betérőket. 

Ha elkészül, mindig a felesége az első kritikusa

Kertész Sándor lapunk érdeklődésére elmondta: nem telhet el úgy nap, hogy ne álljon a festőállvány elé, s ne kérdezze feleségét, Évát, tetszik-e neki legújabb munkája. Régebben sem volt ez másként, de most az is motiválja, hogy jövő év novemberében 85. születésnapja alkalmából nyílik egy retro­spektív kiállítása a Somogy Vármegyei Kormányhivatal galériájában.