Iskolapadtól a tanári karig: negyven évet ölel fel a három kaposvári pedagógus közös múltja

Varga László édes­ipari szakmát tanít, jelenleg a pékeket, cukrászokat oktatja laboratóriumi gyakorlatra. Gáti Andrea mérnök-tanár korábban általános élelmiszeripari technológiát tanított, az utóbbi években gazdasági és pénzügyi ismereteket. Horváth Frigyes gépészmérnök gépészeti tantárgyakat, műszaki alapismereteket oktat. Három mérnöktanár, akik a korabeli tabló tanúsága szerint 1977 és 1981 között jártak a Kinizsibe. 

– Én a lázadók közé tartoztam ifjan, és az iskola akkori igazgatójának, az osztályfőnökünknek, Szőke Attilának köszönhetem, hogy nem kallódtam el, főiskolára, egyetemre kerültem – emlékezett Horváth Frigyes. – Összetartó osztályközösséget hoztunk létre a vezetésével. Az osztálytalálkozóink ötévente nem maradtak el, és nem hézagos a létszám. Sőt ettől függetlenül is összejönnek a fiúk évente legalább egyszer, szorosabb kapcsolatot tartunk. 

– Sok csínytevés volt a számlánkon, rosszak voltunk nagyon, így a mai diákokhoz másképp állunk, mert tudjuk, hogy mi milyenek voltunk – fűzte hozzá Varga László, aki 13 évet dolgozott a sütőiparban, ebből öt és fél évet magánvállalkozóként. Azután tért vissza az iskolába, amikor hirdettek egy technológusi állást. 1997 augusztusa óta tanít. 

Gáti Andrea 1986-ban végzett az egyetemen, és akkoriban még nem voltak mérnöki álláshelyek az üzemekben. A volt iskolaigazgatója hívta egy nyugdíjba vonuló pedagóguskolléga helyére, és az évek alatt 8–10-féle tantárgyat is tanított, technológiától a gépészetig, munkavédelemtől a mikrobiológiáig. 38 éve áll a katedrán. 

Horváth Frigyes később csatlakozott a tanári karhoz, több vállalkozás és munkahely után 2006 óta tanít. Varga László unszolására került ide, mert nem keresett állást, de volt egy lehetőség, ami illett a végzettségéhez. A második ajánlatra beadta a derekát, és jött, de nem bánta meg. 
Mindhármuknak van véleménye a mai gyerekekről és a pedagógia változásairól. 

– mondta Varga László. 

 – idézte fel Gáti Andrea. – Mi nem csinálhattuk azt, amit akarunk, de tudtuk, ha tanulunk, akkor boldogulunk az életben. Mindenki mögött ott állt a család. Egy szülői értekezletre régen csak 2–3 szülő nem jött el, ma fordítva van, csak 2–3-an jönnek el. Elharapózott a szemlélet, hogy ne terheljük túl a gyereket, játsszunk. Az általános iskolában még lehet játszani, de szakmai és egyéb vizsgákra készülve nem. Nekünk volt füzetünk, ha hiányoztunk, bepótoltuk a tananyagot. Most a diák beteszi a füzetet a szekrényébe és hazamegy. De a tanulást nem lehet megúszni. Néhányan eljönnek egy szál telefonnal az iskolába, a múltkor záródolgozatot írtunk, és három gyereknek tolla sem volt. 

Szakmai versenyeken aratnak sikert minden esztendőben

A három pedagógus osztálya abban is különleges volt, hogy öten is bekerültek tőlük az országos szakmai tanulmányi versenyekbe, és a legjobbak automatikusan egyetemi, főiskolai felvételt nyertek. Állításuk szerint ezt is Szőke Attilának köszönhették. Érdekesség, hogy a Déli ASZC Kinizsi Pál Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola tantestületének legalább a fele az iskolában végzett valaha, köztük Papné Szabó Ibolya igazgató. Ma is nagyon jó szakmai munka folyik az iskolában, nem múlik el év, hogy az országos szakmai versenyeken ne érnének el kiváló helyezéseket. Az idén kimagasló eredményt értek el, mert az édesipari kategóriából az első három helyet elhozták.