Brutál nehéz OCR versenyen kellett helytállniuk a 63. bázison

– Három kategóriában indulhattak a hazai OCR, vagy ismertebb nevén terepakadályfutó versenyzők ma itt Nagyatádon – mondta el kérdésünkre Vlasics Zoltán, a 63. Bázis vezetője, és a verseny szervezője. – A legjobbak az Elit kategóriában mérhetik össze erejüket, egy igazán nehéz pályán. A szabályok értelmében a legjobbak nem hibázhatnak, minden akadályt teljesíteniük kell, hiszen különben azonnal kiesnek a versenyből. Az Age Group kategóriában három karszalaggal indulhatott versenyző, így ha egy akadályt elrontott, levágtuk egy karszalagját. A szabály itt is az, hogy nem veszítheti el mind a hármat, mert az a verseny végét jelenti a versenyző számára. A Basic kategóriába a lelkes amatőröket vártuk elsősorban, számukra a bázis katonai pályája volt a feladat.

Vlasics Zoltán elmondta azt is, hogy a legjobb magyar versenyzők indultak a nagyatádi versenyen, de bizony őket is kimerítette a feladatok nehézsége. Több olyan versenyző is indult, aki a televízióból ismert Ninja Warrior versenyeken is indulni szoktak, így a cél az volt, hogy számukra is technikás és nehéz legyen a feladatokat végrehajtani. Ez pedig garantálta, hogy senkinek nem volt ideje pihenni és minden erejükre szükség volt.

– Maga a pálya is rengeteget változott az elmúlt egy évben – folytatta a verseny szervezője. – Kiépítettünk egy technikás, az országban egyedülálló OCR pályaszakaszt, rengeteg nehéz feladattal, és természetesen ezek már részét képezték a mai versenynek is.

A versenyen részt vett Strommer László akadályfutó Európa bajnok is. Elmondta, hogy elég sok volt a versenyen a nagy erőgyakorlat és cipelés. Ugyan a testsúlya miatt ezeknél a versenyszámoknál hátrányban érezte magát, összeségében sikerült jó időt futnia az 52 éves sportolónak. A pályabejárásnál tartott ugyan egy-két akadálytól, de szerencsére mindent meg tudott csinálni, aminek elitben különösen nagy jelentősége van. László szerint a nagyatádi verseny az különösen nehéz versenyek közé számít, még európai viszonylatban is.

– Ez nekem is egy igazi verseny volt, egyáltalán nem gyakorlás – mesélte lelkesen Molnár Gergely, többszörös Ninja Warrior induló, és akadályversenyző. – Szuper a szervezés, nagyon technikás a pálya, amely nem csak a testemet, de az elmémet is teljesen lemerítette. Legjobban furcsa mód a vizes akadály tetszett a legjobban, mert ott végre le tudtuk egy kicsit hűteni magunkat, miután nagyon sokat kellett futni két húsz kilós ballonnal. Szinte ki sem akartam szállni belőle, de aztán eszembe jutott, hogy szeretnék jó időt futni, így nem maradhattam tovább.

Eredmények

Elit kategória:

1. Vlasics Zoltán: 63.Bázis SE

2. Strommer László: Honvéd Ezüstnyíl SE

3. Molnár Gergely: Honvéd Ezüstnyíl SE

Age Group női kategória:

1. Helyezett: Páder Zsófia: Force Gym

2. Nagy Adrienn: MFSE

3. Tobak Vera: 63.Bázis SE

Age Group férfi kategória:

1. Helyezett:Ulrich Balázs: Extremetrail

2. Herczeg Balázs: Honvéd Ezüstnyíl SE

3. Straub Szilárd: 63.Bázis SE

Női csapatverseny:

1. 63.Bázis SE

2. Team ZsoOCR

3. 63. Bázis B Csapat

Csapatverseny Férfi:

1. 63. Bázis A Csapat

2. MFSE

3. 63.Bázis B Csapat

Basic:

1. Sebestyén Eszter: 63.Bázis SE

2. Steller-Rádics Bernadett: 63.Bázis SE

3. Nagy Brigitta: 63.Bázis SE

Vélemény

Még a könnyített pálya is teljes embert kívánt

Ott voltunk és nem tudtunk ellenállni (bár nem is akartunk): mi is kipróbáltuk magunkat Basic kategóriában. Noha nem állt tőlünk a sport valamely formája, Vlasics Zoltán, a 63. bázis vezetője előrelátóan egy nagyon kedves, és segítőkész bírót adott mellénk, és olyan módon alakított a pályán is, hogy inkább sikerélményünk legyen, mint sérülésünk.

Az Elithez, és az Age Grouphoz hasonlóan mi is futással kezdtünk, csak éppen nem volt nálunk plusz negyven kiló, és a táv is rövidebb volt. A medencében sem kellett megmártóznunk, aminek az elején örültünk, de aztán inkább már bántuk...

Kicsi egyensúly, majd kötél, ami e sorok írójának régi mumusa. De ilyen elit ocr-es közegben egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy ne menjek fel, így sikerült. Ezt az erőpróbát számos mászós, cipelős, ügyességi versenyszám követte. Nem voltak nehezek, csak sunyi módon összefogtak a meleggel, és úgy vették ki az erőt belőlem, hogy egy idő után azt vettem észre, csak húzom magam. A kerékforgatás még mindig iszonyú nehéz, előtte és utána is pihennem kellett... nem keveset, de a bíró nagyon rendes és elnéző volt. Fordítottuk a póznát is, ami nem tűnt most olyan nehéznek, húztunk gumit, szerencsére csak egyet, az elmúlt években mindig kettőt kellett. A majomlétra végre teljesíthető volt számomra, a lajhármászás viszont megmutatta, ha rövid zokniban vágok neki, rossz technikával, akkor még mindig simán leégeti a lábamról a bőrt. Még néhány mászó- és dobó gyakorlat, majd befuthattunk a célba. Érem is került nekünk, pedig csak magunkat győztük le megint, de azt legalább nagyon.

Elképesztő öröm volt ismét Nagyatádon versenyezni, és találkozni a sportág nagyjaival, köszönjük!