Jóból és rosszból is jutott bőven

– Örökre beírta magát a magyar (sport)történelembe azzal, hogy 1972-ben Münchenben Hegedüs Csaba szerezte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét. 
– Felesleges lenne tagadni, hogy akkor majd szétfeszített a dobogó tetején az öröm és a büszkeség – emlékezett vissza a fél évszázada történtekre a most 73 éves Hegedüs Csaba. – Végül is nem történt meglepetés, hiszen előtte egy évvel én nyertem a szófiai kötöttfogású birkózó-világbajnokságot ugyanebben a súlycsoportban, a 82 kg-osok között, vagyis abszolút nem voltam kezdő. 

– Szófiában kapta a Mr. Tus megtisztelő titulust. 
– Miután mindenkit tussal vertem... 

– A müncheni nyári olimpiai játékok sajnos más miatt is örökre az emlékezetünkbe vésődött. Még Botos András ökölvívó mesélte, hogy a terrorcselekmények miatt mindenkinek szóltak, ne hagyják el a szállodát. Ők viszont nem bírtak magukkal: kimásztak a szálloda tetejére, hogy minél többet láthassanak. A német rendőrök azonban határozott mozdulatokkal gyorsan visszatessékelték őket. 
– Mi is ugyanott voltunk elszállásolva, ahol a bokszolók, s hallottuk a lövéseket. Nem messze tőlünk az egyik palesztin terrorista bekopogtatott egy szobába, amit kinyitott az egyik izraeli sportoló, majd azonnal be is vágta az ajtót. Egy sorozatot engedtek bele... Én éppen akkor indultam mérlegelni. Visszafelé jövet csak annyit lehetett látni, hogy a repülőtér felé terelik a terroristákat. 

– 1971 és 1972 Hegedüs Csaba világra szóló birkózó-sikereiről szólt, nem egészen egy évvel később viszont az is kérdéses volt, hogy egyáltalán szőnyegre állhat-e még valaha. 
– Autóval karamboloztam Budapesten. Legyen elég annyi, hogy az orvosok többször is életmentő műtétet hajtottak végre. 

– Nem az a típus, aki könnyen feladná. 
– Két év kihagyás után kezdtem újra. Az országos bajnokságot és az Európa-bajnokságot is sikerült megnyernem előbb a 82, majd a 90 kg-os súlycsoportban. 

– Korán, 31 évesen fejezte be versenyzői pályafutását. 
– Nem azért, mert a világversenyeken nem jöttek az eredmények. Két vb-n is – előbb 1975-ben, majd rá két évre – elvették tőlem a bírók a bronzérmet, s akkor úgy gondoltam, hogy az 1980-as moszkvai olimpiáig még mindenképpen folytatom. 1979-ben váltás történt az OTSH élen: Buda István lett az új főnök. Ő pedig nagyon szerette volna, hogy vállaljam el a magyar birkózó-válogatott szövetségi kapitányi posztját, s ezt a megtisztelő feladatot egyszerűen nem utasíthattam vissza. 

– Előbb a birkózószőnyegen, majd edzőként is kimagasló sikereket ért el. Kapitánysága idején Kocsis Ferenc, Növényi Norbert és Sike András is olimpiai bajnok lett. A legemlékezetesebb mégis talán az 1979-es San Diego-i világbajnokság volt. 
– Valóban az is örökre felejthetetlen marad. Öt versenyzőnk jutott döntőbe, s négyen aranyéremmel térhettek haza Amerikából. 

– Másfél éve veszítette el második leányát, az akkor 39 éves Olimpiát. 
– Van egy kis vadászházam; éppen ott voltam, amikor megszólalt a telefonom. A feleségem hívott kétségbeesetten, hogy azonnal induljak a lányomhoz, mert valami szörnyű nagy baj történt vele. Egész úton tövig nyomtam a gázpedált, s amikor végre odaértem a házukhoz, üvöltöttem, hogy hol a lányom. Azt mondták, pár perce vitték el a holttestét. Még elbúcsúzni sem tudtam tőle... Állítólag szívinfarktus végzett vele. Egyszerűen érthetetlen és felfoghatatlan főleg annak tudatában, hogy nem sokkal előtte volt kivizsgáláson, s mindent rendben találtak nála. Ráadásul egy nappal korábban még együtt ünnepeltek a gyermekeim... Biztos vagyok benne, hogy a Covidnak köze van a váratlan halálához. 

– Ami aztán tavaly Önt is utolérte. 
– Fogalmam sincs, hogy történhetett meg, hiszen előtte kaptam meg a vakcinát. Olyan rosszul voltam, hogy nem tudtam lábra állni; mentővel vittek be a Honvédkórházba. Két nappal később pedig a feleségemet. Még a legnagyobb rossz­akaróimnak sem kívánom azt, amit akkor átéltem. Lázas voltam, folyamatosan kaptam az oxigént, az infúziót. Igaz, nem kerültem lélegeztetőgépre, de több mint tíz kilót fogytam. Komolyan azt hittem, már soha nem fogom elhagyni a kórházi ágyat... 

– Több mint két évtizedig volt a Magyar Birkózó Szövetség elnöke. Hogy látja a sportág jövőjét? 
– A Kozma István nevét viselő Magyar Birkózó Akadémia Alapítvány növendékeivel edzőtáboroztunk Tatán. Magyar idő szerint hajnali kettőkor volt Lőrincz Tamás olimpiai aranydöntője Pekingben. Együtt néztük meg a finálét a tornacsarnokban, s együtt is könnyeztük meg a sikert. Ennél nagyobb lökés, motiváció nem is kell... 
 

Fotó: Kovács Tibor