Két kontinensen is pályára állt Baróti Árpád

– Melyik volt az első klubcsapata? 
– Furcsán hangozhat, de előbb voltam válogatott, mint klubjátékos – kezdte a 32 éves, 42-szeres válogatott Baróti Árpád. – Még a bonyhádi iskola színeiben játszottunk diák­olimpiai elődöntőt, a házigazda kaposváriak edzője ajánlott be Kelemen Istvánnak, mondván a bonyhádiaknál van egy ügyetlen srác, viszont nagyon magas. Kelemen István szeretett foglalkozni az ilyen nagyra nőtt emberekkel. Akkor hívtak meg az U17-es válogatottba, majd leigazoltak a kaposváriak; akkor még úgy jártam le az edzésekre a somogyi megyeszékhelyre. 

– A 2010-es évjárat sikerült a legjobban – legalábbis magyar viszonylatban. 
– 2007-ben megszűnt az 1. MCM RC, Kelemen István pedig visszatért a Dunaferr csapatához, s mivel látott bennem fantáziát, így magával vitt. Az első újvárosi évemben csak az utánpótláscsapatokban szerepeltem. A következő idényben csereként már kaptam lehetőséget a nagyok között, a 2009/2010-es szezonban pedig már kezdő voltam. Ekkor voltunk bronz­érmesek mind a pontvadászatban, mind pedig a Magyar Kupában, s ugyancsak 2010-ben érettségiztem Újvárosban. 

– Külföldön folytatta. Merrefelé vette az irányt? 
– Előbb három évig Olaszországban játszottam, majd Dél-Korea következett. Két kontinens, Ázsia és Európa nyolc országának összesen 15 klubjában játszottam. A Fino-Kaposvár a tizenhatodik a sorban. 

– A 2015/2016-os német szezonja a Berlin Recyclinggel igencsak emlékezetesre sikerült. 
– Mindent összenyertünk, amit csak lehetett; a CEV Kupa mellett mi hódítottuk el a német bajnoki címet és a kupát is. 

– 206 centiméter magasra nőtt. Ez előnyt vagy inkább hátrányt jelent? 
– Ez nagyon jó kérdés. Megvan az előnye is, ugyanakkor hátrányt is jelent(het). A támadásoknál egyértelműen előny a magasságom – ezt próbálom kamatoztatni a pályán –, viszont nem vagyok annyira fürge, mint egy kisebb méretű játékos. Én mindenesetre örülök, hogy ilyen nagyra nőttem. 

– Több mint nyolc hónapot kihagyott. Mikor lesz újra százszázalékos formában? 
– Nem tudom, de nagyon remélem, hogy minél előbb. Amikor tavaly hazajöttem Lengyelországból, akkor sem álltam le igazán. Nyáron elindultam néhány strandröplabda-versenyen, ősszel pedig elkezdtem a kondiedzéseket. Nyolc hónap hosszú idő. Elsősorban fizikálisan kell utolérnem magam. Az például biztos, hogy ennél nagyobbat tudok ugrani. 

– Nagyon fontos ütközet előtt áll új somogyi csapata, a Fino-Kaposvár. Szerdán 18 órakor régi-új otthonában, a városi sportcsarnokban fogadja a Green 
Plan-Vegyész RC Kazincbarcikát a Magyar Kupa elődöntőjében. 
– Természetesen mindenképpen győzni szeretnénk hazai pályán, de tudni kell, hogy a télen a barcikaiak is alaposan belehúztak. Nehéz és kemény összecsapásra számítok, de szeretnénk győztes csapatként levonulni a pályáról. 

– És mire számíthatunk a bajnoki pontvadászat végén? 
– Egyértelmű a célunk: döntőt játszani! Most öt-hat csapatnak is reális esélye van a dobogóra, míg régebben csak két-három együttes volt érdekelt. Ha jól tudom, utoljára 2017-ben ünnepelhettek Kaposváron bajnoki címet. Milyen jó lenne, ha idén is újra ünnepelhetnénk...