A turizmus drága dolog, de megéri áldozni rá

„A kultúra és a turizmus bizony sokba kerül, de hosszú távon megéri áldozni rá!” – világhírű zenészünk, Benkó Sándor fogalmazott így nemrégiben Gyulán, ahol a városvezetés keserű évek után elhatározta: ha tényleg el akarják adni a gyógyvizet, januártól decemberig míves programot kell kínálni.

A vita eldőlni látszik, az Alföld hosszú hezitálás után rájött, az iparnak annyi, a mezőgazdaság jövőjét pedig majd meglátjuk. Egertől Tótkomlósig azonban ott az áldásos gyógyvíz, a turista pedig hátha rávehető arra is, hogy mondjuk a hatezer év kultúráját megőrző Vésztő Mágori-domb belsejébe is benézzen, télen pedig kolbászt majszoljon Békéscsabán.

Miközben az Utazás kiállításon sokan azt találgatják, Jordánia mellett miért éppen Békés megye a díszvendég, akaratlanul is azt kérdezi az ember: tényleg még mindig csak a Balaton létezik, a budai vár, a Dunakanyar és a Dunántúl? Márpedig ettem bádogkanállal zalai panzióban, a nemrég nyílt sokcsillagos balatoni szálloda kapuőre pedig így köszöntött: „Tele ugyan a parkoló, de ő esetleg tudna megoldást...”

Persze, turizmusszervező hasonlattal, a medve legszívesebben abba az odúba jár, ahol egyszer már jóllakott. A kérdés, elcammog-e a mackó oda is, ahol még nem járt, noha szépen terem az ízes virágmézből. Bíztató hír az úgynevezett átlagturistáknak, hogy a nemzeti üdülési alapítvány a tavalyi összeg dupláját kínálja az idén, és az üdülési csekk 57 ezer forintig adómentes.