Hová tűnt tavaly kilencvenhét gyerek?

Sebestyén nevétől harsog az ország. A makói fiúért tegnap mentek a rendőrök, hogy kiadják Németországban élő édesapjának. A történet felkavarja az érzelmeket: öngyilkossággal fenyegetőzik a gyerek és az édesanya is. A Marosba ölik magukat, ha elviszik a fiút. Meg hasonlók. Az ügy tegnap azonban érdekes fordulatot vett. A fiú eltűnt.
Állítólag nagymamájával együtt. Keresi a fél rendőrség, nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene. Most mosolyognak azok az aktivisták, akik már az elején megmondták... Hogy nem kellene elszakítani az édesanyától. Pedig Németországban az anya írásban mondott le Sebestyénről. A jogszabályokat mindenkinek illik megtartani. Ha lemondott a fiáról, akkor lemondott. Nem most kellene eldugni, amikor már ott kopog a kapun az ügyvéd, a végrehajtó és a rendőrség.
Furcsa azonban, hogy évente mindössze két-három kiadatási gyerekügy kerül napvilágra. Van, amelyikben még a miniszterelnök is megnyilvánul. Pedig a szaktárca szakembere tegnap azt mondta: 2004-ben csaknem száz hasonló eset volt. Amikor külfödre kellett vinni vagy onnan hazahozni a kiskorúakat.
De azokban az ügyekben nem voltak kéretlen önkéntesek. Nem nyilatkozott X vagy Y reggeltől estig, hogy ő majd segít, megoldja az ügyet, és különben is, felháborító az egész. Nem történik itt semmi törvénytelen. Makón az utolsó betűig megtartották a jogszabályokat.
Felvetődik a kérdés: mi történik évente azzal a 97 gyerekkel, akik mellé nem állnak kéretlen segítők? Az ő ügyük hogy áll?