Kék hírek, bulvár

2012.10.30. 16:38

Drágán mért hiszékenység: emberrablástól a megkent ügyészig

Egy régi tartozással kezdődött, aztán jött egy segítőkész csaló, aki milliókat síbolt ki társaival a behajtásért. A balatonföldvári panziósok évekig fizettek a semmiért.

Vas András

Öt és fél év börtönre ítélt a Kaposvári Törvényszék hivatali befolyással üzérkedés miatt egy 31 esztendős nagykőrösi férfit kedden. Két évvel fiatalabb teleki társa másfél év, három esztendőre felfüggesztett börtönt kapott, míg a harmadrendű vádlottat, egy 52 éves nagykőrösi nőt felmentett a grémium. A vád szerint a szélhámosok emberrablókról és kábítószercsempészekről szóló mesékkel hálóztak be egy balatonföldvári panziós párt, mely évek alatt állítólag több mint tízmillió forintot fizetett ki nekik – a vád végül 6,05 milliót tudott rájuk bizonyítani.



A vádlottak régóta ismerték egymást, a teleki férfi sofőrként szállítgatta a jogosítvánnyal nem rendelkező elsőrendűt, míg a nő házvezetőként dolgozott utóbbinál. Négy éve nyáron a két férfi szobát vett ki a földvári panzióban, a nagykőrösi hamar összebarátkozott a tulajdonosokkal, akik elmesélték neki, hogy a kilencvenes évek végén 1,8 millió forintot adtak kölcsön egy budapesti vállalkozónak, aki azonban ennek csak töredékét törlesztette.

Ez adta az ötletet a csalás miatt amúgy is eljárás alatt álló elsőrendű vádlottnak: felajánlotta, hogy kapcsolatait mozgósítva megszerzi a kintlévőségeket, de még a kamatokat is. Hogy történetét erősítse, házvezetőnőjével felhívatta a panziósokat, s a nagykőrösi nő magát a fővárosi adós titkárnőjének kiadva arra kérte őket, ne fenyegessék a főnökét, az mindenképpen fizetni fog. A szállodás 13 milliós tartozásról beszélt neki, a nő erre megígérte, 15 millió adnak. Egy hét múlva aztán újra jelentkezett, és kérte, engedjék el főnökét, az elvitt terepjáróját pedig adják vissza – állítása szerint az adóst elrabolták, barátait életveszélyesen bántalmazták a pénzbehajtók. Az elsőrendű vádlott ekkor bejelentette a panziósoknak, hogy ki kell fizetnie a behajtókat, s erre 1,2 milliót kért és kapott, valamint megígérte, ha az adós nem fizet, eladják a dzsipjét. Másnap közölte, hogy a kocsit egy kamionba rejtve Romániába csempészik, ehhez azonban meg kell vesztegetni egy pénzügyőrt, s ehhez félmillióra lenne szükség.

Néhány hét múlva aztán a panzióst felhívta egy magát nyomozónak kiadó ismeretlen, s felbujtás miatt börtönnel fenyegette meg a földvári párt, ám egyúttal megígérte, ha lebuktatnak egy autótolvaj-bandát, elsimítja az ügyet. Közben a nagykőrösi férfi bejelentette, hogy Romániában sikerült eladni a terepjárót, csak ki kell menni a pénzért. El is indultak, ám az álrendőr „figyelmeztette” őket, hogy nyomozók tapadtak rájuk, s forduljanak vissza. Ezután a vádlottak azt is elhitették a panziósokkal, hogy az ügyészség is vizsgálódni kezdett a felbujtás miatt, ám szerencsére ismerik az ügyészt, s így tudnak intézkedni.

Ehhez persze pénz kellett, így a társaság különféle indokokkal, ürügyekkel különféle összegeket csikart ki a földvári pártól, illetve „ügyészi utasításra ” utazgattak, s természetesen ennek költségeit is az átvert panziósok fizették. Akik feje felett mind jobban átcsaptak a hullámok, a történetbe az elsőrendű vádlott az idő múlásával kábítószercsempészeket, lefizetett vámosokat, az ukrán maffiát, megvesztegetett cégalkalmazottakat is beleszőtt, kocsikerékbe rejtett narkószállítmányokról, fűkaszába rejtett lehallgató-berendezésről mesélt, s a mind bonyolultabb ügy elsimításához újabb és újabb összegeket követelt a mindinkább rémült pártól. Hogy történeteit erősítse, teleki társa még azt is eljátszotta, hogy az ügyész emberei megverték: megtépázott, összesarazott ruhában tért vissza egy „találkozóról”. A panziósok az évek során szép lassan odaadták átverőiknek minden megtakarított pénzüket, eladogatták vagyontárgyaikat, s jelentősebb összegeket kértek kölcsön rokonaiktól, ismerőseiktől, hogy kimásszanak a vélt slamasztikából. Végül azonban megtalálták a nagykőrösi férfi holmija között az ügyészség – csalás miatti – vádiratát, s ekkor felnyílt a szemük.

A bírósági tárgyalás végén az elsőrendű vádlott részben beismerte bűnösségét – Csak fényt vittem az életükbe, vallotta... –, védője pedig arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a sértettek felelőssége is megállapítható, hiszen mohóságuk miatt keveredtek az ügybe. A bíróság végül az első- és a másodrendű vádlottat bűnösnek mondta ki, a harmadrendű esetében azonban nem látta bizonyítottnak, hogy tisztában volt vele, milyen következményei lesznek telefonhívásainak. Az ítélet a másodrendű vádlott esetében jogerős, az elsőrendűénél – akivel szemben 6,05 milliós vagyonelkobzást is elrendeltek – a védelem enyhítésért, a harmadrendűnél az ügyészség a bűnösség megállapításáért fellebbezett, így ügyük a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.

Ezek is érdekelhetik