Közélet

2006.12.27. 08:04

Bádogkakas jóféle pálinkával

Így karácsony tájékán hajnalonta hiába őrjöngenek a szentgáloskéri faluvég kutyái. Az itt élők csak legyintenek; megint vadászok mennek fácánozni.

F. Szarka Ágnes

– Nimród! Az anyád ne sirasson, erre, meg arra! Hát muszáj volt épp az én csizmámba vizelned? - hallatszik egy dühös férfi hang. A nevezett magyar vizsla pedig szűkölve ugrik el a felé rúgó láb elől, hogy aztán néhány perc múlva az ott lévő többi kutyának bizonyítsa férfiasságát és vezér mivoltát. A kutya civódás csak néhány pillanatig tart, mert máris szól Nagy Zsolt vadászat vezető köszöntője.

- Fácánra, szőrmés és szárnyas ragadozóra, tehát rókára, szajkóra és szarkára fogunk vadászni!

- Ez utóbbit, ha lehet kíméljük meg a lövéstől - jegyzem meg halkan, de szavaim elvesznek a Katasztrófa együttes felharsanó kürtszavában. Erre a ricsajra még a legedzettebb szentgáloskériek is a kapuhoz óvakodnak. Végül is az akarat is szép dolog.

Indul az első hajtás. Zöldruhás emberek vonulnak libasorban amolyan rikító utcaseprő mellényben, narancssárga kalapszalaggal. Hja, első a biztonság. Az idő remek, nincs hideg, a meteorológusok riogatása ellenére nem esik köd, eső.  Az őszi mélyszántásban pedig  nem süllyedünk kötésig a sárban. Csak annyira lesz latyakos az ember, hogy látsszon rajta: vadászni volt. Az első hajtásban a fácánok is biztonságban észehetik magukat. Mindössze egy madár kapja össze a szárnyait és ér földet nagy puffanással. Nimród, talán a reggeli fiaskót akarja kiküszöbülni,  rohan a zsákmányért. Szeme, szája tele tollal, prüszköl, de viszi a madarat a gazdájának.

A második hajtásban gyakrabban szólnak a sörétesek, de túl sok a bádogmadár és a toronykakas. A vadászoknak is be kell lőni magukat.

A következő hajtásban Kanizsay Gábor mellé kerülök leállóként. Ő a Hunnaivad Kft ügyvezető igazgatója, az ő jóvoltából jött össze ez a fácánvadászat. Jó negyedórányi időnk van, amíg a hajtás a leállók felé űzi, tereli a fácánokat. A Kft. évente mintegy négyezer előnevelt, hathetes fácánt helyez ki a területre. Innentől szabad körülmények között nevelik a madarakat. Addig nem vadásznak, amíg az utóneveléssel nem érik el a teljes kifejlett madár állapotát.  Így, a keltetett és a vadfácán  vadászatában nincs különbség, a madarak rendkívül jól, magasan repülnek.

- Ha a kihelyezett állomány negyven százalékát le tudjuk vadászni, akkor sikeresnek mondható az év. Most még a szezon elején tartunk, nehéz meghatározni, hogy február közepén, az utolsó hajtás után milyen évet zárunk. A cég fonyódi székhelyű, Somogyban Eddén, Osztopánban és Ecsenyben helyezünk ki madarakat. Vendégeink magyar és külföldi bérvadászok.

Az idén ezen a somogyi területeinken főként angol, spanyol, német, osztrák, belga és olasz nimródok fordultak meg.
- Róka van a hajtásban!- figyelmeztet valaki! A vörösbundás pedig sunnyogva ugrik vissza a szederindába. Szó szerint a bundáját menti. Hiába látták többen is, sikerült lövés nélkül megúsznia. Ahogy annak a vaddisznónak is, amelyik bent lapult a bokrok alatt, míg idegekkel bírta. Végül jobbnak látta menekülőre fogni a dolgot, túl sok volt körülötte az ember és a kutya. Lehet, hogy nem tudta, most nem az ő bére a tét.

Ez az utolsó hajtás. Tömegével repülnek a madarak, szólnak a puskák. A fácánok magas ívű repülését egy, egy sörétszem groteszk mozdulatba töri meg. Dolgoznak a kutyák, szedik össze a zsákmányt. Kalapemelés a szép lövésért, s önmarcangolás, hibakeresés egy elrontottért.

- Menjetek át a vetésen, és ott az erdőfolt mögött találkozunk! - így szól az ukáz.- Vadászaton nincs demokrácia, mindenki a parancs szerint megadott irányba indul, illetve vánszorog. Több mint nyolc kilométeres őszi mélyszántásban, szederindában, bodzásban, erdőben megtett út van a lábakban. Az adott helyen aztán feledve minden fáradtságot felderülnek az arcok, hiszen Nagy Zsolt vadászatvezető már tárcsán süti a virslit, kolbászt, előkerül a forralt tea és néhány jóféle pálinkával töltött butykos is. Mire elfogy az elemózsia, kész a teríték is. A tizenhárom puskás negyvenöt fácánt, három szajkót hozott terítékre. Szerencsére szarkát egyet sem, így túléltem. A terítéknél adja meg a vadász a végtisztességet az általa elejtett vadnak. Most sincs ez másként, addig amíg a Katasztrófából, Cunamivá keresztelt kürtegyüttes meg nem szólal.

- Rosszul kezdődött a vadászat, de a végére reményeinket felülmúlta - összegzett Nagy Zsolt.- A vendégek várakozáson felül lőttek, a fácánok pedig jól repültek. Egyébként egy fácánvadászat akkor jó, ha a vendég jól érzi magát. Ebben nem volt hiba. A vadászatnak vége.

Ezek is érdekelhetik