Közélet

2007.07.31. 08:05

Pénztelenség miatt távozik az igazgató

Nem akarom látni, ahogy a pénztelenség miatt tönkremegy mindaz, amit eddig felépítettünk, s nem akarok segédkezni családok tönkretételében sem. Ezért nemrég úgy döntöttem: jövőre magam is itt hagyom az intézetet. Ezt Lábady Miklós, a barcsi gyermekotthon vezetője mondta lapunknak.

Nagy László

 Kilenc régi dolgozójától vált meg rövid időn belül a megyei fenntartású intézmény; a leépítést a megnyirbált költségvetésükkel magyarázták. Lapunkhoz most névtelen levél érkezett, amelynek írója azt állítja: nemrég három új dolgozót vettek fel ugyanott. – Furcsa ez az átalakulás – állítja a levélíró – , amikor a tapasztalt munkaerőt elküldik, a helyükre pedig kezdőket ültetnek. Nyugdíj előtt álló szakembereket fúrnak ki, és szakiskolások dirigálnak a tapasztaltabbaknak. A levélíró szerint mindez olyan feszültséget teremt a dolgozók között, ami már a gyerekek ellátását veszélyezteti. 

Ajtót rúg, diót nyel

A témában jártas szakembertől hallottuk: azok a gyerekek vannak itt, akiket a spártaiak ledobtak volna a Taigetoszról.

Száztizenkilenc zömmel súlyosan fogyatékos gyerek él a barcsi intézetben. Mindennaposak a végletek; az egyik gyerek mezítláb szétrúgja az ajtót, a másik egészben lenyel egy diót, és kis híján belepusztul. Nincsenek látványos eredmények, csak apró sikerélmények jutnak orvosnak, nővérnek.

Dr. Lábady Miklós, a gyermekotthon vezetője nem lepődik meg a levél láttán. – Ilyen helyzetben az lenne a csoda, ha nem alakulna ki feszültség – mondja. – Nyilván az elbocsátottak egyike írta ezt a levelet. Nem is bánom, ha beszélünk róla, mert legalább tiszta vizet önthetünk a pohárba. Köztudott, hogy milyen fenntartónk, a megyei önkormányzat gazdasági helyzete. Nincs elegendő pénz, a bevételünk pedig nem növelhető, hiszen az itt élő súlyosan fogyatékos gyerekekért a szüleik nem fizetnek térítési díjat. Az egyedüli lehetőségünk a költségeink csökkentése, azaz a leépítés. Eddig kilenc embert küldtem el, de tartok tőle, hogy ezzel még nincs vége.

Közben már most is létszámhiánnyal küszködünk. Azelőtt 10 gyerekre jutott egy nővér, most 13 fogyatékos gyerekre jut egy gondozó. Olyan kevesen vagyunk, hogy 12 órás műszakba kell emiatt beosztanunk nővéreket. Az elküldöttek helyére nem vettem fel senkit. Ezeket az álláshelyeket meg kellett szüntetnem. A gyesen, illetve a szabadságon lévők helyettesítésére azonban most valóban fel kellett vennem három dolgozót.

Az ő szerződésük azonban három hónapra szól csupán. A levélben szó esik a főnővérről is;  ő maga kérte az előnyugdíjazását. A státusza megszűnt, a bérét már el is vonta a megye.
Lábady Miklós nem titkolja: volt olyan elbocsátás, amelyet szakmai érv is indokolt. – Olyan dolgok tudódtak ki a kollégáról, amelyek alapján lépnem kellett. Azzal büntette a rábízott kisgyereket, hogy nem adott neki enni. Elfelejtette kicserélni a pelenkát, vagy a szennyesre egyszerűen ráhúzta a tisztát. Senki ne higgye, hogy örömmel küldök el embereket. Pontosan tudom, hogy Barcson milyen nehéz elhelyezkedni. Ha egy dolgozót elbocsátunk, azzal családokat teszünk tönkre...

Száztizenkilenc zömmel súlyosan fogyatékos gyerek él a barcsi intézetben. Mindennaposak a végletek; az egyik gyerek mezítláb szétrúgja az ajtót, a másik egészben lenyel egy diót, és kis híján belepusztul. Nincsenek látványos eredmények, csak apró sikerélmények jutnak orvosnak, nővérnek. -->

Ezek is érdekelhetik