Magyar gyomorpróba, cseh bravúrbronz

Kommandónk ismét útra kelt, végigjárta a város kisebb-nagyobb bevásárlóközpontjait, hogy megfelelő, ám egyáltalán nem reprezentatív készletet állítson össze. Mindezek után lapunk munkatársai a korrekt olvasói tájékoztatást szem előtt tartva végigkóstolták a több kilónyi felhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni a virslik világában. A gondos válogatást követően 14 termék került terítékre, melyeket íz, szín, állag és külcsín alapján vizsgáltak és értékelték – 0-10–es skálán – szakértőink.

Elsőként természetesen – mindent a szemnek... – a szín- és külcsínvizsgálat került sorra. Ítészeink (meg)értő pillantásokat váltottak, s egyre lanyhadó lelkesedéssel vizslatták a méretes halmokat.

– Ez sárgarépa? – bökött a Tesco sertés virslijére ifjú gyakornokunk némiképp elfogódottan, hiszen rövidke pályafutása során először kapott ilyen komoly feladatot. Való igaz, a vizsgált példány színe inkább a nyulak kedvenc csemegéjére hajazott, ám még így is megnyerőbb volt, mint a szintén a hipermarketből érkezett baromfi alapú változat.

– Ilyen télen a megfagyott kutyaszar – csinált kedvet a megkóstolásához online szerkesztőnk, mire a véletlenül arra járó kiadós kolléga egy szelet kenyér társaságában végleg elhagyta a helyszínt.

– Inkább, mint egy vízihulla – replikázott sokat látott tördelőnk, s a többiek bólogattak, bár akadt, akit inkább a szag emlékeztetett az utóbbira.
A szakaszt végül holtversenyben a Sága Füstlije és a cseh ipart képviselő Pikok nyerte, hajszállal megelőzve a Délhús roppanósát. A citromdíj a fentebb már említett tescós baromfinak jutott – nem érdemtelenül...

– Mint egy fröccsöntött műbráner – tért át a termékek állagának elemzésére egy huszárvágással sportos kollégánk az Orsiba harapva, egyúttal kisebb pirulásra késztetve szerkesztőségünk gyengébbik nemhez tartozó munkatársait.

– Legalább nem folyik – élt a szabad véleménynyilvánítás jogával a Drugetet legyűrve másik tördelőnk, s már-már parázs vita bontakozott ki a felek között, ám ismét jött a tescós baromfi, s mély csend telepedett a társaságra...

A sokk elmúltával aztán tovább folytatódott a kóstolás, ám már ekkor borítékolni lehetett, az utolsó helyért nem lesz nagy verseny, a favorit a derbi napján is nagyot (...) alakít. Nem is kellett csalódnunk, ilyen egységbe még nem forrt szerkesztőségünk, a korábbiakban sokszor szapult termék közfelkiáltással az őt megillető helyre került. S ha lúd, legyen kövér: a hipermarket másik műbelese zárt az utolsóelőtti pozícióban, míg az alsóházi bronz a Drugetnek jutott.

– Ezért érdemes volt kockáztatni a gyomorrontást – dőlt hátra elégedetten online szerkesztőnk, miután betermelte a maga adagját a Dulanóból. Szavait nyomatékosítandó jól meg is nyomta a ceruzát, ám a kirívóan magas pontszám is csak a középmezőny tetejéig repítette a terméket. A többség ugyanis jóval kritikusabbnak – szkeptikusabbnak... – bizonyult.

– Neked elhaltak az ízlelőbimbóid – vetett véget szerkesztőnk a lelkendezésnek, mire néhány helyezkedő kolléga rögtön fancsali arcot kezdett vágni.
Talán ennek is köszönhető, hogy a korábban csak sör-, autó-, melegítő- és tornacsuka-gyártásáról ismert cseh ipar is képviseltette magát a dobogón. A Pikok, ha hajszállal is, de odaért a harmadik helyre, bár sikeréhez hozzájárult, hogy a folyékony kenyér barátai igencsak megengedőnek bizonyultak vele szemben.

– Beletörik a fogam – bosszankodott kevés és gyenge rágóalkalmatossággal bíró munkatársunk, miután beleharapott a Délhús roppanós virslijébe. A többség eleinte lehurrogta, ám kiderült, a fajta barátait még melegen, dermedés előtt nyerte meg magának a termék, melynek kültakarója kihűlve a bocskortalphoz kezdett hasonlítani szívósságban. Ennek ellenére járt neki az ezüst, ám a bajnokra nem jelentett veszélyt. A Füstli ugyanis favorithoz méltóan zsebelte be az aranyérmet, ám erősen közepes pontszámai jelezték, nincs minden rendben a honi virslipiacon.

– Na megyek, eszem egy hotdogot! – jelentette be a romok eltakarítása közepette nagyétkű kollégánk, mire többen sápadozni kezdett.
– Ennek az agyára ment a gyomorrontás – szánakozott jólelkű fotósunk. – Mondtam, hogy adjatok neki kenyeret is...