2007.12.05. 08:39
Ládába zárt makákó a fenyőfán
A nagy sonka-, jégkrém-, narancslé-, csokoládémikulás-, kóla-, olcsó sör- és virsliteszt után ezúttal a szaloncukrok világába kalauzoljuk el a nagyközönséget.
Elsőként természetesen a külcsín, azaz a doboz vagy zacskó mintája került terítékre – kivéve, ha ömlesztett áruként jutottunk a vizsgált termékhez. Természetesen figyelembe vettük, hogy a gyártók kreatív munkatársainak keze az ünnep jellege miatt némiképp meg volt kötve, így nem okozott meglepetést, hogy dúskáltunk a csillagokban, fenyőágakban és angyalkákban. A többségnél a Milka doboza vitte el a pálmát: lila-arany kombinációja tényleg jól mutatott – a Los Angeles Lakers rajongók karácsonyfáján másféle szaloncukrot el sem tudnánk képzelni. A legrosszabbul a Tesco narancsos cukra szerepelt, ami nem meglepő, hiszen egy könnyen szakadó, átlátszó nejlonzacskót lehetetlenség felpontozni.
– Felkúszik a tarkódon, rátekeredik az agyadra és megbénítja az idegrendszert – esett ki a Sweet Point zselés cukra tördelőszerkesztőnk kezéből, aki a jó öt percbe telt feldolgozni az első falat okozta sokkhatást. Pedig az általa elsőként kipróbált édesség íz alapján a középmezőnyben végzett...
– Emberi fogyasztásra alkalmatlan – matatott a szájában a gumicukros desszert után kutatva fotósunk. – Viszont remekül pattog – tette hozzá, majd bizonyította állítását. – Ha felpumpálnánk, focizni lehetne vele.
– Tisztára, mint az erjedt Jaffa – bólogatott egyetértően online szerkesztőnk, mire bohém kollégánk dúdolni kezdett: – Inkább elmegyek Nagyfára, minthogy rászokjak a Jaffára...
– Ilyen íze lehet a banánosládában megfulladt makákónak, hat heti tengeri út után – fintorgott gazdasági ügyekre szakosodott munkatársunk, miután életre-halálra szóló küzdelmet folytatott a banánkrémes cukorral.
– Nem is rossz – replikázott tördelőnk. – Ha feloldod vízben, s hozzáöntesz egy kis ház szilvapálinkát, egészen jó íze lehet.
Nem véletlen, hogy az ízversenyben az előbbi két termék végzett az utolsó két helyen. A reménytelenek dobogóján a harmadik hely a Tesco klasszikus narancsos zselés cukrának jutott – nem érdemtelenül.
– Végre megtudtam, milyen az íze a dióhéjnak – lelkesült fel mindenevő marketingesünk, aki nem sokkal később kettőslátásra panaszkodott: nem tudtuk, a nagy mennyiségű diós-mazsolás szaloncukor, vagy a hirtelen bevitt elképesztő szénhidrát-mennyiség okozta orvosi problémáit.
Addiktológiában jártas kollégánk viszont a vegyes gyümölcsös cukrokkal szemezett hosszasan, s különböző elméleteket gyártott, melyekkel szerinte akár a diszkódrogokat is ki lehetne szorítani a piacról, ha valaki jó sorrendben falatozik az általa vizsgált termékből.
– Végre egy íz, ami megfelel az elnevezésnek – sóhajtott fel fotóskollégánk, miután beleharapott az összetettben – a Tibi és a vajkaramellás Bonbonetti előtt – élen végző Milkába. – Ez nem hazudik, tényleg ilyen egy fekete erdő: némi korhadt falevél, dohos kéreg, s egy kis moha, sok cukorral. Még jó, hogy a lila tehén szőrét nem érezni rajta...