Közélet

2010.01.17. 08:16

Szerelmes szakács konyhája: nem drága, de csumiszínvonal

Hamm, kapj be egy pizzát! – talán így találtak nevet e kellemes Kaposvár-belvárosi vendéglőnek. Sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

Özv. Zimbabwei Kálmánné

A tébészékházként számon tartott nagy, mutatós sárga ház dolgozói közül bizonyára sokan járnak átellenbe a HamPiz pizzériába, mely szerényen bújik meg a házak között, legfeljebb csak a járdára tett reklámtábla készteti megállásra azt, aki nem oda igyekszik.

Mi is így tettünk, a véletlennek teret engedve tértünk be az első látásra is barátságos helyre, persze úgy, hogy előtte áttanulmányoztuk az utcai étlapot: vajon csak pizzák kaphatók, vagy egyéb eledel is? Nos, az étlap semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, hiszen az olaszos tészták sorát követően még több lapon keresztül mustrálhattuk a különféle szárnyas- és sertésfrissensülteket.



S ahogyan első látásra tűnt, a másodikra is ugyanazt állapítottuk meg: igazi intim kis étkezde ez, mondhatni ideális találkahely Kaposvár belvárosában. Különösen az emeleti traktus nyerte el a tetszésünket hangulatos bokszokkal, tengernyi zölddel, persze műanyag kúszónövények formájában. De mi nem akartunk megbúvni, legfeljebb inkognitónkat őrizni, és közben ebédelni egy jót.

Pincérből rögtön kettő is elénk toppant két minutum alatt, már-már azt hittük, itt aztán rekordgyorsaságú kiszolgálásban lesz részünk, de aztán rá kellett döbbennünk: rossz időpontot választottunk ehhez. Ebédidőben ugyanis elárasztották a csumizók a HamPizt, melynek az elnevezését talán éppen így találták ki: hamm, kapj be egy pizzát!

Leveseink tehát nem túl hamar érkeztek, de nyilván meszsziről (vagy sokat álltak a konyha tálalóján, pincérre várva), hiszen hőfokuk éppenhogy csak megütötte a még elviselhetőt, magyarán majdnem langyosak voltak. A csontlevesre a jellegtelen jelzőt könnyen és gyorsan ráaggattuk, a francia hagymaleves meg – minő skandalum! – leginkább egy tisztességes húslére hajazott.

No de mit akarhat étteremjáró özvegységem 290, illetve 390 forintért kettőezer-tízben, zord télvíz, no meg a válság idején? Itt kell hát megállnom, és megjegyeznem azonnal: igen barátságos árak fogadják a betérőt e helyen. Főfogásaink ára is alulról súrolta az ezrest, igaz, ami igaz, köret nélkül (márpedig mi jobban kedveljük azokat a helyeket, ahol a főfogást és a mellé valót nem kell összeválogatnunk, de persze ez magánügy).

A csopaki serpenyős pecsenye ínycsiklandó volt gombás, paprikás, paradicsomos, babos körítéssel, császárszalonnával, ám, talán éppen utóbbi kiegészítőnek köszönhetően, megint csak az elviselhetőség határát súrolóan sósra sikeredett. Szerelmes lehet hát ez a szakács is, akad ilyenből jó néhány tapasztalataink szerint megyeszerte. A somogyi sertésszeletet méltatnánk még kicsinyt, de erre már se hely nincs e rovatban, se indok rá, igaz, bírálnivaló sem, így aztán jöhet az örök jelző: korrekt.

Másnap egy másik népszerű csumizó helyre vetett a sorsunk, ott tényleg menüt is kértünk – az sem volt rosszabb a HamPiznél...
Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

Értékelés

Személyzet        7
(1–10 pont):
Gyors, gyors, lassú   

környezet          8
(1–10 pont):
Meghitt találkahely  

étel                    14
(1–20 pont):
Csuminál nem jobb

 

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik