Közélet

2011.07.22. 07:24

Gazdasági csodafegyver a „kaposvári modell”?

Az utóbbi három hónapban a Somogyi Hírlapban hat, véleményem szerint nagyon fontos és alapos elemzés jelent meg az önkormányzati alrendszer adósságállományáról, a drasztikus növekedés okairól és a felelősség kérdéséről. Emlékezetem szerint ezekre a cikkekre szakmai észrevétel sajnos nem érkezett, mély hallgatás volt a válasz.

Kovács Bálint, Kaposvár

Én a nagyon összetett gazdasági kérdések egyetlen vetületével szeretnék foglalkozni: bizonyítják-e a város foglalkoztatási mutatói az úgynevezett „kaposvári modell” megkérdőjelezhetetlen sikerét?

A kaposvári közgyűlés 2011. április 28-i ülésén Borhi Zsombor önkormányzati képviselő (Fidesz) a Somogy Hírlap tudósítása szerint így válaszolt egy szocialista képviselőnek: „Azért kellett óriási hiteleket felvenni a városnak, hogy magukat túléljük. A kaposvári modellel tudtuk elérni, hogy nem lett kezelhetetlen a munkanélküliség. Legjobban tenné képviselő asszony, ha költségvetési kérdéseknél nem szólna hozzá.”
Borhi Zsombornak és valamennyi képviselőnek Voltaire (1694-1778) mondását ajánlom zsinórmértékül: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”

A helyi kormánypárti politikusok tudatában az úgynevezett „kaposvári modell” mint gazdasági csodafegyver él. Politikai meggyőződésük, hogy eredményesen kezelték a foglalkoztatási feszültségeket, a város megerősödve, győztesen került ki a gazdasági-pénzügyi válságból. A „kaposvári modell” egy rövid média-karriert polgármester úr aktív közreműködésével kétségtelenül befutott, de a közgazdász szakma ingerküszöbét nem érte el, szakmai észrevétel a témában emlékezetem szerint nem született, illetve nem került nyilvánosságra. A „modellel” kapcsolatos polgármesteri sikerkommunikációban egyébként jól tetten érhető, hogy ugyanazok a tények mást mondanak a pártpolitikusnak és mást a semleges gazdasági szemüveget viselő megfigyelőnek.

A „modell” céljaival, (1) a vállalkozások segítése, (2) munkahelyek megőrzése, (3) új munkahelyek teremtése, természetesen mindenki egyetért, ez evidencia. A Franklin D. Roosevelt nevével fémjelzett gazdaságpolitika, a „New Deal” („új irányvonal”) és az úgynevezett „kaposvári modell” között párhuzamot vonni, egy lapon említeni („Kaposvári modell: válságkezelés”-MTV Szempont című műsora) a gazdaságtörténeti ismeretek teljes hiányát mutatja.



Szita Károly polgármester úr a „modell” indításának féléves (?), és egyéves évfordulóján sajtótájékoztatókat tartott, különféle médiumoknak nyilatkozott, előadásokon ismertette a „modell” elemeit és „megkérdőjelezhetetlen” eredményeit. Mondanivalójának lényege mindenütt az volt, hogy ez egy hatalmas sikertörténet, és ezt a sikert a kaposvári foglakoztatási adatok egyértelműen alátámasztják és bizonyítják: (1) „2008 novemberében kaposvári modell néven ismertté vált válságkezelő programot indítottunk, melynek az első fél éve sikeres volt… Kíváncsiak voltunk, mi az első fél év eredménye, mit mutatnak a munkaügyi statisztikák. Az adatok önmagukért beszélnek: 2008 márciusának és 2009 márciusának adatait hasonlítottuk össze. Míg Magyarországon ebben az időszakban 22 százalékkal több lett a munkanélküli, Kaposváron ez az arány hat százalék.” (2009. május), (2) „Sikeres volt a válságellenes program első éve. Míg az országban egyharmadával lett több a munkanélküliek száma, addig Kaposváron ötödével nőtt csupán” (2009. október). A hivatkozott televíziós riportban is elhangzott, gondolom polgármester úr tájékoztatása alapján, hogy „A város foglakoztatási mutatói a régióhoz képest jók. És Kaposváron még munkaerőhiány is van szakképzett munkaerőből, például mérnökökből.”

Az objektív vizsgálat első lépéseként ki kell választani azt a  foglalkoztatási mutatót, amely a helyi (települési) munkaerő-piaci helyzetet a legpontosabban jellemzi. Álláspontom szerint ez – mivel a munkanélküliek száma általában nem azonos a regisztrált álláskeresők számával –, az úgynevezett „relatív mutató”, amely a nyilvántartott (regisztrált) álláskeresők arányát mutatja a munkavállalási korú népesség százalékában. Szerintem az a helyes vizsgálati metodika, ha a kaposvári adatokat nem az országos átlaggal, hanem a többi megyeszékhely adatával vetjük össze. Polgármester úr terminus kiválasztása (2009 március/2008 március, és 2009 október/2008 október) is önkényes, de az általa közölt és a tényadatok könnyebb összehasonlítása érdekében itt és most fogadjuk el.

Először egy táblázat segítségével megvizsgáltam a dél-dunántúli régió megyeszékhelyeinek adatait:

Relatív mutató az adott év márciusában (%), a régióban

Kaposvár

Pécs

Szekszárd

2006

7,27

4,40

5,56

2007

7,34

4,28

5,51

2008

7,73

4,66

5,72

2009

8,08

6,28

6,49

2010

9,21

7,76

7,19

2011

9,65

7,60

7,09
Egyértelműen látható, hogy Kaposvár relatív foglalkoztatási mutatója régiós összehasonlításban már a gazdasági-pénzügyi világválság előtt is lényegesen kedvezőtlenebb volt. Igaz, hogy a válság hatására a regisztrált álláskeresők száma 2009 március/2008 március viszonylatában Pécsen 36 százalékkal, Szekszárdon pedig 14 százalékkal nőtt, míg Kaposváron csak 4,8 százalékkal, de a relatív mutató ennek ellenére mindkét megyeszékhelyen továbbra is lényegesen kedvezőbben alakult.
És ami a legfontosabb: Pécsen és Szekszárdon megállt az álláskeresők számának növekedése, ezzel szemben Kaposváron a relatív mutató értéke éves átlagban folyamatosan növekszik:

Relatív mutató éves átlaga (%)

Kaposvár

2006

6,62

2007

6,89

2008

7,38

2009

8,35

2010

8,53

2011*

9,51

* 2011. I.-V. hó

Tehát a Magyar Televízió „Szempont” című műsorában elhangzott kijelentés, miszerint „A város foglalkoztatási mutatói a régióhoz képest jók!”, minden alapot nélkülöz!

Az országos százalékos adatokra alapozott polgármesteri helyzetelemzés és helyzetértékelés amiatt is téves, mert eltekint a gazdasági környezet komplex elemzésétől, vagyis hogy a gazdasági-pénzügyi válság a foglalkoztatást illetően a különböző fejlettségű régiókat, megyéket és településeket különbözőképpen érintette. A pénzügyi világválság hatása a 2008 október havi álláskeresők számának alakulásában még nem volt érzékelhető, azt elsősorban a szezonális hatások alakították. November hónapban azonban már igen, és először a nem tipikus formában foglalkoztatott dolgozók (például a kölcsön munkaerő) vesztették el munkahelyüket. Magyarországon 2009 év végén a regisztrált álláskeresők száma 604.576 fő volt, és ez 26,7 százalékkal haladta meg a bázis szintjét.

A gazdasági világválság negatív hatásai elsősorban és legmélyebben a gazdaságilag és iparilag legfejlettebb régiókat, megyéket és városokat érintette, ahol magas volt az iparban, ezen belül az exportorientált feldolgozó iparban és multinacionális cégeknél foglalkoztatottak száma. A gazdaságilag fejletlenebb, alacsony foglalkoztatási szinttel és kisebb vállalati sűrűséggel rendelkező megyékben és városokban – sajnos ebbe a kategóriába tartozik egész Somogy megye és Kaposvár Megyei Jogú Város is –, az országos átlagnál jóval kisebb volt a regisztrált álláskeresők számának növekedése, mert a fejletlen régiókra, megyékre és városokra a recesszió nem, vagy csak alig volt hatással.

– Jól látható, hogy a válság munkaerő-piaci hatásai elkerülték az ország depressziós, gazdaságilag fejletlen térségeit, ahol az álláskeresők száma nemhogy emelkedett, de bizonyos körzetekben csökkent is, azonban maradt a kedvezőtlen helyzet. – írja szakmai elemzésében a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (www.afsz.hu). 2009-ben például volt olyan időszak, amikor Szabolcs-Szatmár megyében stagnált, Békés megyében pedig csökkent a nyilvántartott álláskeresők száma, miközben a közép és nyugat-dunántúli megyékben és városokban csúcsokat döntött az álláskeresők száma. Kaposvár esetében is kizárólag erről van szó! Hogy az álláskeresők száma Kaposváron a vizsgált időszakokban százalékosan az országos átlagnál jóval kisebb mértékben növekedett, nem az úgynevezett „kaposvári modell” sikerét, hanem éppen Kaposvár gazdasági-ipari elmaradottságát bizonyítja.

A fentiek igazolására egy táblázatban foglaltam össze a három legfejlettebb (Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas), és a három „legdepressziósabb” (Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy) megye székhelyének foglalkoztatási tényadatait. Ezekben a városokban nőtt a regisztrált álláskeresők száma a legnagyobb, illetve legkisebb mértékben:

Megyeszékhelyek foglalkoztatási adatai

Regisztrált álláskeresők száma (fő)

 

 

Relatív mutató (%)

 

Megyeszékhely

2008.03.

2009. 03.

%

2008. 03.

2009.03.

1. Fejlett megyék székhelyei

 

 

 

 

 

Tatabánya

1.609

2.991

186,2

3,37

6,21

Győr

2.788

4.555

163,3

3,31

5,36

Szombathely

2.019

2.911

144,2

3,78

5,44

2. Depressziós megyék székhelyei

 

 

 

 

 

Salgótarján

3.442

3.956

115,2

13,04

15,04

Miskolc

10.231

10.998

107,5

8,96

9,60

Kaposvár

3.433

3.598

104,8

7,73

8,08
Az adatok itt valóban önmagukért beszélnek! A munkaerő-piaci helyzet még pontosabb értékelését segítheti elő az alábbi táblázat is, amely a négy legkedvezőtlenebb relatív foglalkoztatási mutatóval rendelkező megyeszékhely sorrendjét mutatja 2006 és 2010 között:

Jól látható, hogy Kaposvár foglalkoztatási mutatói a válság előtt és alatt, az úgynevezett „kaposvári modell” előtt és „működése közben”, országosan is a legkedvezőtlenebbek közé tartozott/tartozik. Ha az elemzést a polgármester úr által említett másik időpontra (2009 október/2008 október) és éves átlagban is elvégezzük, én megtettem, lényegében azonos eredményre jutunk. Ez a rendkívül kedvezőtlen foglalkoztatási helyzet nemcsak Kaposvárra, hanem Somogy megyére is igaz. 2011. májusában Somogy megyében a relatív mutató értéke 11,66 % volt. Tény, hogy 2011 májusában csak Szabolcs-Szatmár-Bereg (15,53 %), Borsod-Abaúj-Zemplén (14,44 %), Nógrád (14,38 % ) és Hajdú-Bihar (12,57 %) megyében volt a somogyinál kedvezőtlenebb a foglalkoztatási helyzet.

Relatív mutató szerinti sorrend az adott év márciusában

2006

2007

2008

2009

2010

1.

Salgótarján

Salgótarján

Salgótarján

Salgótarján

Salgótarján

2.

Miskolc

Miskolc

Miskolc

Miskolc

Miskolc

3.

Kaposvár

Kaposvár

Kaposvár

Kaposvár

Debrecen

4.

Zalaegerszeg

Békéscsaba

Békéscsaba

Békéscsaba

Kaposvár
A hivatkozott „Szempont” című tévéműsorban Szita Károly polgármester azt is nyilatkozta, hogy „A válságból való kivezető utaknál az egyik legjellemzőbb és leggyorsabb orvosság mindig az volt, hogy az építőipart kezdték el dotálni, munkával. Mindig ez vitte ki az országot, egy-egy települést ez tudott előre húzni.” Polgármester úrral szemben én nem ismerek olyan gazdaságtörténeti tényt, amely ezt az állítást igazolná! Az építőipari beruházások élénkülése, rendelés-állományának növekedése ugyan jelezheti a gazdasági fellendülés kezdetét, de az építőipar önállóan nem indukálja a válságból való kilábalást. Különösen igaz ez akkor, ha az építőipari megrendelések döntő hányada nem a versenyszféra szereplőitől érkezik, hanem szinte kizárólagosan a közpénzt használó önkormányzatoktól. Ezek a beruházások döntően nem termelő és nem a költséghatékonyságot szolgáló fejlesztések.

A Kaposvári Keleti Ipari Park bővítésének alapkőletételéről, mint infrastrukturális beruházásról, a Somogyi Hírlap 2010. március 30-án az alábbiak szerint tudósított: „A 177 millió forintos infrastrukturális beruházáshoz 68,5 millió forint uniós támogatást nyert a kaposvári önkormányzat - jelentette be Szita Károly. – Az elkövetkező hetekben utakat, víz- és szennyvízvezetéket építenek a NABI közelében fekvő területen. Az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos munkálatok a nyár elejéig elkészülnek. Később a területen megtelepedő legalább hat vállalkozás minimum 50 újabb munkahelyet teremt.” Én kimentem a területre, megálltam a hatalmas kommunikációs reklámtábla tövében, körbenéztem és igazolva láttam a cikk írójának állítását: „Az ipari parkokra a nagyberuházók látványos idetelepítése egyenlőre nem jellemző…”. Ezt azzal tudom pontosítani, hogy a bővítményben egyetlen vállalkozást sem találtam, sőt az egész Keleti Ipari Park alig mutatott valami halvány életjelet.

A mindenkori megyei, városi és cégvezetők a lemaradás legfőbb okaként a fejletlen közlekedési infrastruktúrát jelölik meg. Kétségtelen: a kedvező földrajzi helyzet, a jó közlekedési kapcsolatok megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a tőkevonzásnak. Sajnos egész Magyarországra jellemző volt a fejletlen infrastruktúra, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged és Pécs is csak az utóbbi években érhető el autópályán. Kaposvár esetében egy gazdaságtörténeti determinációról is szó van, az ipari és a kereskedelmi kultúra fejletlenségéről. Magyarország immár „repülőtér nagyhatalom”, és ebben Taszár olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló! Szita Károly polgármester egy váratlan politikai felütéssel, annak okát, hogy az úgynevezett „kaposvári modell” nemzetközi méretekben nem terjedt el, a taszári fiaskóban találja meg: „…vagy a taszári fejlesztés 3000 munkahelye közül csak 1000 létesült volna, akkor nagy valószínűséggel nemcsak Magyarországon lenne példa a kaposvári modell, hanem egész Közép-Európában is.” (2009. október 29.) A NABI, Sávoly és lényegében Taszár példája is arra figyelmezteti a helyi politikusokat, hogy komoly, önmagában tőkeerős, valóságos, és hosszabb távon gondolkodó befektetőt korábban is, és ma is nagyon nehéz találni a világban.

A „modell” megkérdőjelezhetetlen sikerét polgármester úr a médiában számtalan adattal próbálta meg alátámasztani és bizonyítani, mint például: „A kaposvári modell keretében 4598 munkahely megőrzésében és megteremtésében vállalt szerepet a város; 16 cég összesen 98 millió forintot igényelt 282 munkahely megmentésére, 523 vállalkozásnak nem kellett iparűzési adót fizetnie, 191 millió forintnyi közteher átütemezése pedig 1700 munkahely biztonságát alapozta meg.” (Kapospont -2010. 01. 05.) Korrekt és ellenőrizhető adatnak tartom, hogy 523 vállalkozásnak, amelynek iparűzési adóalapja kisebb, mint 2,5 millió forint, mentesült/mentesül az adófizetési kötelezettség alól. Nem becsülöm le ennek jelentőségét, minden tiszteletem az adó- és járulékfizető vállalkozásoké, de ez az érintett cégeknek maximum évi 50 ezer forint megtakarítást jelent. (Az iparűzési adó éves mértéke az adóalap 2 százaléka.) A munkahely megőrzéssel kapcsolatos kiadások hatékonysága viszont már aggályos.

Szita Károly, elfogadva a párhuzamot a „New Deal” és az úgynevezett „kaposvári modell” között, a tv riportban kijelenti: „Hát, mi ezt (vagyis a „New Dealt” - K.B.) megpróbáljuk kicsiben.” Szita úr helytelenül gondolja, hogy ami igaz a nemzetgazdaság egészére, az igaz a részre, például egy város gazdaságára is. Ez nincs így, a „New Deal”-t – természetesen nagyon sok egyéb ok miatt – nem lehet „kicsiben” alkalmazni Kaposváron.
Az idézett foglalkoztatási tényadatok bizonyítják, hogy a „modell” eszközrendszerének további elemei még ideiglenesen sem alkalmasak a kaposvári súlyos munkaerő-piaci helyzet gyökeres javítására. A támogatásokat és a könnyítéseket a vállalkozások természetesen elfogadják és kihasználják, hiszen Joseph Schumpeter, a híres osztrák közgazdász nagyszerű megállapítása fordítva is igaz: Az emberi cselekvés racionalitása úgy tér vissza, ahogy a közügyek birodalmából távolodunk a családi és üzleti élet területére! A valós vállalkozások foglalkoztatási magatartását és lehetőségét elsősorban és hosszabb távon a fizetőképes piaci kereslet határozza meg, és nem a modellben nevesített támogatások. Ha van fizetőképes piaci kereslet, és ha ez a kereslet növekszik, akkor bővül/bővülhet a foglalkoztatás is.

Polgármester úr, összhangban a kormányzati állásponttal, a másik fő kitörési pontot az állami pénzből finanszírozott, a szervezett közmunkaprogramban foglalkoztatottak létszámának jelentős növelésében látja. Ezeknek a „kitalált” programoknak az elsődleges célja, hogy „munkát csináljanak” az emberek számára. A „Kaposvárért dolgozom” felirattal a hátukon, söprögető, gereblyéző, füvet nyíró...stb. emberek tevékenységében, és erről  nemcsak ők tehetnek, tetten érhető az alacsony hatékonyság, a csekély haszon, a szervezetlenség és a kényszer, azaz hosszabb távon nem ez a megoldás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az általuk elvégzett munka felesleges, csupán azt, hogy a foglalkoztatási forma nem megfelelő. Valódi és hatékony munkahelyek kellenek, ahol olyan termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő, amelyeket a bel- és külföldi fizetőképes piac jó áron meg is vásárol. Nincs más út!

Összegezve: álláspontom szerint Kaposvár város 2008-2011. évi foglalkoztatási mutatói nem bizonyítják, sem az úgynevezett. „kaposvári modell” valóságos létét, sem annak sikerét.  

Ezek is érdekelhetik