Csődbe vagy jó irányba megy a balatoni hajó?

– Nyugodtan alszom, a hajónk jó irányba megy – mondta Halmos Gábor, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója, amikor szembesítettük egy olyan, szerkesztőségünknek szóló névtelen levéllel, melynek írója nyilvánvalóan bennfentes, a hajózás berkeit jól ismeri. Egyebek között azt állítja a levélíró, hogy a május óta pozíciójában lévő Halmos a nyári szezon befejezése után sorra küldi el a dolgozókat, továbbá a munkavállalók hátrányára módosította a kollektív szerződést. „Ne hagyjuk, hogy a cég tönkremenjen – így a hajós, vagy hajózáshoz közeli levélíró. – A dolgozók ma már reszketve indulnak munkába, nem tudva, hogy vajon másnap még lesz-e munkájuk. Az erős szakszervezetet már régen szétverték. A vezérigazgató dolgozókat küldött el, csoportosított át, hiszen valamiből ki kell fizetni azt a 450 millió forintot, amennyiért a zrt. megvásárolta a várostól a korábbi halászati telepet. A kollektív szerződésbe is belenyúlt, lejjebb vette a végkielégítéseket, felmondási időt. Ezen kívül dedósok módjára piszlicsáré dolgokért szóbeli, de leginkább írásbeli figyelmeztetéseket osztogat a dolgozóknak, amiért majd később lesz indoka kirúgni őket végkielégítés nélkül. Legutóbb az éves szerződéssel rendelkezőknek mondott fel. Folyamatosak a munkakör-átcsoportosításai, ezáltal minden dolgozó a kirúgott munkatársának a feladatait is megkapja a magáé mellé.”
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Áramvonalasítják a céget
[/caption]
A levél azt is állítja: a közel negyven éve a cégnél dolgozó kereskedelmi igazgatót is „eltávolította, oly módon, hogy felajánlott neki egy alacsonyabb szintű munkakört, ami persze jóval kevesebb munkabérrel járt volna. Ezt a kereskedelmi igazgató nem fogadta el, így távozott a cégtől. Ha ez ebben a tempóban folytatódik, az 1846 óta működő cég két év alatt térdre rogy... Halmos a hajózás egész területét bekameráztatta, a következő az lesz, hogy a kompok és a hajók teljes fedélzetére is kamerákat tétet.”

– Átszervezés van – ismerte el Halmos Gábor. – „Áramvonalasítjuk” a céget, hatékonyabbá akarjuk tenni, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak, úgy is mondhatnám, felpörgetjük. Az értékesítést helyezzük előtérbe, szeretnénk jobban „eladni” magunkat. A „leépítésből” annyi igaz, hogy 2013-ban egyetlen dolgozónak mondott föl a cég, öt személynek pedig lejárt a szerződése a mintegy százból; akadt, akivel nem akartunk hosszabbítani, de volt olyan is ezek közül, aki maga kívánt távozni. A 2014-es esztendő terveiben sem szerepel létszámcsökkentés.

A kollektív szerződés módosításáról három hónapon át tárgyaltak a társaságnál működő két szakszervezettel. – Sikerült közelebb kerülnünk ezáltal a hatályos munka törvénykönyvéhez – így a vezérigazgató. – A végkielégítések rendje valóban kedvezőtlenebb lett a dolgozók számára, de aki dolgozik, húz, hajt, annak nincsen emiatt félnivalója. Aki marad, az minden esetben megkapja azt a pénzt, amit az esetleges távozásokkal megtakarít a cég. Így működik a versenyszféra: azt díjazzuk, aki húz. Ebben a szakszervezet is egyetértett. Ami pedig a jutalmazás-elmarasztalás új rendjét illeti: számomra fontos, hogy legyen visszajelzése, értékelése az elvégzett munkának. Ez írásbeli, vagy szóbeli figyelmeztetéssel, sőt, pénzmegvonással is járhat, a másik oldalon viszont dicsérettel, pénzjutalommal. Akik például az új hajónkon, vagy a siófoki kikötőn még az avatás reggelén is dolgoztak, megkapták érte a pénzjutalmukat.



A kereskedelmi igazgató távozásáról a hajósvezér azt mondta: e munkakörre december 31-én lejárt a megbízása, ekkor közölte vele, hogy igényt tart a munkájára, de más beosztásban, siófoki állomásfőnökként (korábban is ezt a pozíciót töltötte be a kereskedelmi igazgató – a szerző). Ezt azonban nem fogadta el, így közös megegyezéssel elváltak. Végül a kamerákról: Halmos Gábor egy betörési kísérletet és egy, a tihanyi rév pénztárában történt rablást említ, ezeknek a „következményei” a kamerák. – A rendőrség tanácsára helyzetünk el kamerákat a központi telephelyünkön, mert lássuk be, ma már a kutyás portás kevés. A tihanyi eset után pedig azt tanácsolták nekünk: mivel nemcsak szárazföldön, hanem a víz felé is lehet menekülni, a kompra is tetessünk kamerát. A hajókat nem tervezzük bekamerázni.