Dögkeselyű a siófoki turul Cey-Bert Róbert Gyula szerint

[caption id="" align="alignright" width="340"] Dögkeselyű a siófoki turul Cey-Bert Róbert Gyula szerint
[/caption]Lengyel Róbert polgármester Facebook-oldalán hívja fel a figyelmet az író soraira: „Nemzeti jelképekre való érzéketlenségünkre és nemtörődömségünkre talán a legmegdöbbentőbb példa a siófoki „turulos” emlékmű esete. A szobrász a turulsólymot dögkeselyűként ábrázolta. Az ókor óta ismeretes, hogy a gyűlölt ellenség halottainak a tetemét nem temették el, hanem temetetlenül a dögkeselyűkkel etették meg a földi maradványaikat. Ez az ellenfél gyűlöletteljes meggyalázása volt. 2011-ben a siófoki önkormányzat átépíttette a főteret és ideiglenesen eltávolíttatta az emlékművet, megnyitva a lehetőséget a hősihalott-gyalázó dögkeselyű eltávolítására és helyettesítésére egy turult jelképező kerecsensólyommal. Az önkormányzat asztalán ott volt egy szimbolikai tanulmány a dögkeselyű szobor borzalmas jelentéséről. Az önkormányzat azonban visszaállíttatta az emlékműre”.
Lengyel Róbert azt írja: nem örül, hogy a népszerű író kötetében negatív példaként jelenik meg Siófok. Lapunk kérdésére a városvezető azt válaszolta: utánanézet és amennyiben lehetséges, lecserélteti a keselyűt.



A legenda szerint a honfoglaló magyarokat a turulmadár vezette amikor „elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték”. Így jutottak Pannóniáig, itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna, valóban addig vonultak Európában nyugat felé, amíg a turulnak mondott kerecsensólyom fészkel.
A turul a magyar pogány ősvallás szereplője. Erre utal az is, hogy a turult Géza fejedelem koráig (X. század közepe) használták címerként a magyarok és a hunok. Hosszú idő után a XIX. század végén fedezték fel ismét, mint ősmagyar jelképet. Az ábrázolás is megváltozott: míg az 1358-as, Kálti Márk-féle Képes Krónikában a magyar vitéz turulos zászlaján a madár csukott szárnnyal pihen, a Millenniumkor kitárt szárnyú, hazát oltalmazó madár képében születik újjá. A Millennium évében és az azt követő években koronás és Szent István-kardos turulszobrok lepték el Magyarországot. Rengeteg turulszobros emlékművet emeltek az I. világháború hősi halottainak, mint éppen Siófokon is.

„A turul mitológiai lény...”

Élénk vita bontakozott ki a Facebook-on is a polgármester bejegyzése nyomán. Néhány komment:
„A turul mitológiai lény, a honfoglalás korában például még hatalmas fülekkel ábrázolták. Nemzedékekkel korábban élt szobrászok munkáit, világháborús emlékműveket háborgatni emiatt finoman szólva is barbárság lenne”.
„Én már párszor szóvá tettem, de süket fülekre talált”.
„Nemcsak a siófoki turulábrázolás, hanem az országban több szobor is inkább a keselyűre ábrázolja, mint sólyomra. A keselyű nem egyenlő a dögkeselyűvel”.
„A nyomasztó kinézetűre sikeredett madár képe már nekem is feltűnt, de ha arra gondolunk, hogy mi lett az első világháború vége, lehet az értelme metaforikus is”.

Keselyű vagy sólyom?

Mi a különbség a keselyű és a sólyom között? – tettük föl a kérdést egy siófoki amatőr madarásznak. – Mint a veréb és a galamb – felelte. – A keselyű jóval nagyobbra tudja kinyitni ötujjas végű szárnyait, a csőre formája is teljesen más, a sólyom hegyes szárnyvégű, kisebb fejű, gyorsabb röptű madár. Ha elfogadjuk, hogy a turul őseink kedvenc madara, a kerecsensólyom, akkor azt is látnunk kell: a turulábrázolások kilencven százalékának köze nincs semmiféle sólyomhoz, hanem az keselyű, így a siófoki emlűkművön álló is.