Közélet

2016.05.22. 06:30

Hét év viszontagság után szabadulnának a várdai biogázüzemtől

Nemcsak a helybelieknek, de a könyékbeli települések alcsony képzettségű állástalanjainak is reményt jelentette a várdai biogázüzem, melynek virágkertészete legalább hetven munkanélkülinek adhatott volna biztos megélhetést. A holland befektető viszont belefáradt a küzdelembe a hatóságokkal és cégekkel, s szabadulna az erőműtől. A helyiek szerint csúszán kiszúrtak a németalföldiekkel...

Vas András

– Hatalmas lépés az erőmű beindulása a település életében – mondta Varga András, Várda polgármestere tavaly augusztus végén a biogáz-erőmű avatási ünnepségén, melyen Elzo Molenberg, a budapesti holland nagykövetség első titkára, nagykövet helyettes is részt vett. – Az innen érkező iparűzési adó jelenleg a költségvetésünk ötödét, teljes kapacitás esetén a harmadát jelenti majd. Emellett az erőmű hőenergiájára épülő virágkertészet több tucat munkahelyet jelent majd.
Kilenc hónappal ezelőtt tehát úgy tűnt, ha nehezen is, de végre elindul a termelés az üzemben.
– Úgy tűnt, minden rendben van – sóhajtott Varga András –, a Kavíz biztosította a működéshez szükséges szennyvíziszapot, s kiírtak egy pályázatot is, mely elsőre úgy tűnt, mintha csak a várdai projekthez találták volna ki.



A kertészet korszerűsítése, üveg- és fóliaházak létrehozása energiahatékonyság növelésével, geotermikus energia felhasználásával címet viselő lehetőségre le is csaptak a hollandok, aki még termálkutat is fúrattak – 83 fokos vizet találtak – volna, ha... Ha a kiíró nem függeszti fel a pályázatot.
– Ráadásul a szennyvíziszapból is akkora mennyiség kellett az erőmű működéséhez, hogy a Kavíz közbeszerzést írt ki, s mivel az árakról nem sikerült megegyezni, leállították a szállítást – jegyezte meg a polgármester.
Kurtjenséknél – az apa ekkor már fiára, Leóra testálta a várdai projektet – ekkor betelt a pohár, s hét év küszködés után arra jutottak: vagy eladják az üzemet, vagy a helyi viszonyokat jobban ismerő magyar partnert vonnak be – szívük szerint előbbi lenne az ideális megoldás...

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Varga András polgármester sem erre számított
[/caption]

– A kertészetet úgy 1,5–2 milliárdból tervezték felépíteni – sorolta a számokat a várdai faluvezető. – Hektáronként 12-15 embernek adott volna munkát, ami a hat hektáron alsó hangon is hetven munkahelyet jelentette volna.
S nemcsak a várdaiaknak, hanem környékbeli településeken élőknek, méghozzá a legnehezebben állást találó, alacsony képzettségű munkaerőnek. Várdán, Jutában, Somogyjádon, Magyaregresen, Hetesen sokan elvégezték az egy éves, alapfokú kertésztanfolyamot, bízva, hogy ezzel majd előnyt élveznek a felvételnél.

– Varrónő az eredeti végzettségem – mondta a várdai Fekete Anna, a tizenkét kertészvizsgával rendelkező helyi egyike. – Ilyen munkát csak Kaposváron találnék, de amikor megtudják, három gyerekem van, s Várdáról járnék be, köszönik, de nem kérnek belőlem. Ezért is lett volna ideális a virágkertészet, hiszen helyben kaptam volna munkát.
Ráadásul a fizetés is meghaladta volna a minimálbért: az eredeti tervek alapján nagyjából nettó százezer forintot kereshettek volna az asszonyok, akiknek így maradt a közmunka-program.
– Úgy hallani, megszűnik az üzem – folytatta a fiatalasszony. – Jól megszívatták szegény hollandot, aki munkát adott volna egy csomó embernek, méghozzá a saját pénzét, milliárdokat befektetve. Csakhogy rá kellett jönnie, ez nem Hollandia, ez Magyarország...
Mások optimistábbak, hiszen annyi pénzt beleölt a Kurtjens család a projektbe, hogy csak úgy nem fog kivonulni, ráadásul az üzem immáron minden engedéllyel rendelkezik, vagyis csak alapanyag kell, s indulhat az energiatermelés. S remélhetőleg pályázat is akad majd, hogy a virágkertészet felépülhessen.

– Nagyon sajnálja itt mindenki, hogy így alakult a helyzet – jegyezte meg Vajda Zoltánné, a közmunkás asszonybrigád vezetője, aki szintén beült a padba, hogy kertésznek tanulhasson. – Ezen a vidéken nincs más lehetőség, kiút a közmunkából, ráadásul a hollandban az elmúlt hét évben rendes, megbízható vállalkozót ismertünk meg. És azért a kertészkedés más munka lenne, mint a mostani: ma például babot és hagymát kapáltunk egész nap. Amivel nincs baj, csak éppen, ha esik, borul minden, egy holland virágkertészet viszont kiszámítható, stabil, s ami fontos, hosszú távú lehetőséget jelentene.
Illetve inkább csak jelenthetne, hiszen a várdai határban semmi jel nem utalt rá, hogy mostanában ismét beindulna a termelés. Az udvaron csak két, üres tartálykocsi állt, a kapuk zárva, ahogyan az üzem hatalmas redőnyei is lehúzva. Sokatmondó, hogy a korábban vígan lobogó őrláng sem égett már...


Hét viszontagságos esztendő

Viszontagságos hét évet tudhat maga mögött Joob Kurtjens, a befektető Kurtjens BV és a várdai erőművet működtető Bio-E Kft. tulajdonosa, aki 2007-ben jelentkezett az üzem és a kertészet 2,5 milliárd forintos ötletével a várdai önkormányzatnál, s vásárolt meg 26 hektár földet a település jutai határában. Már az is meglepte a németalföldi üzletembert, hogy a szomszédos falvak különféle környezeti ártalmakra hivatkozva bőszen ellenezték a biogáz-üzemet – hiszen Hollandiában szinte minden település határában működik ilyen, olcsó bioenergiával ellátva a környéken élőket –, s csak két évvel később kezdődhettek meg a földmunkák a fonyódi út 9-es kilométerkövénél.

Ahol az uniós normáknak megfelelő, teljesen zárt rendszerű, környezetvédelmi engedélyekkel rendelkező technológiára épülő erőmű épült, mely növényi és állati hulladékból, valamint szennyvíziszapból állít elő villamos energiát, a keletkező hőt pedig a szintén ott épülő üvegház-kertészet fűtésénél tervezték felhasználni. A próbaüzemet 2009 végére tervezték beindítani, a kertészet egy évvel később épült volna fel, ám a magyar hivatali útvesztőben az engedélyezések, melyek egyes munkafázisok megkezdésének elengedhetetlen feltételei voltak, meg-megcsúsztak. Nem sokkal később kiderült, az áramszolgáltató sem lelkesedik a bioerőmű áramáért – Hollandiában az ilyen üzemeknél amúgy a helyi áramcég építi ki a hálózati rácsatlakozást és a vezetékrendszert, itt a Kurtjens BV-nek kellett... –, így a bokrétaünnepséget is csak 2010 szeptemberében lehetett megtartani, a próbaüzem pedig végül 2014-ben indulhatott meg.

A hollandok addigi tapasztalataik alapján ekkor már óvatosan nyilatkoztak a normál működésről és a kertészet felépítéséről, tudták, hiába terveznek bármit, a logika nem minden esetben győzedelmeskedik – a gáz átvételére sem találtak idehaza partnert, így palackozták, s Ausztriába vitték. Ott szükség volt rá... Így jött el 2015 augusztusa, az erőmű ünnepélyes felavatása, majd kilenc hónap múlva az újabb akadály. Melyet már nem is akar leküzdeni a németalföldi befektető, aki szíve szerint szabadulna az üzemtől. Melyhez hasonlót két évvel később kezdett el építeni Németországban, s ott két éve gond nélkül működik az erőmű.

Ezek is érdekelhetik