Sólyomként a dzsungelek között

Cey-Bert Róbert Gyulával A sólyom embere visszatér című kötetének apropóján találkozunk. A fogason lévő nemezkucsmáját messziről megismerem. Szemében a szokásos meleg, de kalandvágyó érdeklődés, valami furcsa mégis: a Nemzetközi Borakadémia tagja előtt söröskorsó. „Hozzá tartozik a szabadságomhoz, sörözős kedvem van”, mondja nevetve.

– A Gasztronómiai Világtanács tiszteletbeli elnöke parizeresszendvicset is szokott enni?
– Soha. Az adalékanyagokat, a génmanipulált szóját elkerülöm.

– Kisebb bűnöket elkövet azért az étkezésben? Ham and eggs például?
– A legújabb koleszterinkutatások szerint néha meg lehet enni három tojást, ami a normális epeműködéshez kell. Fontosabb, hogy a feleségemmel magunk sütjük a kenyeret biobúzából, sok salálát eszünk, extra szűz olívaolajjal. Semmi ecet. Viszont sok gyümölcs, és havonta csak egy kis hús is szerepel az étrendben.

– Hamburgert evett már?
– Nem volt nagy élmény. Kólát is ittam, de nem szoktam rá.

– Eddig életműve a lelki és a testi egészségről szól. Mi, magyarok ezekben nem állunk túl jól.
– Nem bizony. Az egészségnek három komponense van, a pszichikai, a fizikai és az étkezési. Ma azt tartják jó étteremnek, ahol óriási adag spagettit adnak sok hússal. Ez agyrém. De a legnagyobb baj az, hogy a magyarság lelkileg beteg. Sokan egyáltalán nem akarnak például dolgozni. A bárdudvarnoki szőlőmbe annak idején nem találtam jó munkaerőt, mert az emberek azt mondták, néhány ezer forintért nem éri meg nekik dolgozni. Kiveszett az emberekből a munkaszeretet. Legyen bármilyen kormány, de kezdjen el végre gyógyítani Magyarországon! Nem elég politikai csatározásokkal elérni, hogy ne kelljen vizitdíjat fizetni. Gyógyítani kell.

– És mi a gyógymód?
– A legfontosabb a nevelés. Ma sokhelyütt szabadosan, társadalmi, erkölcsi és vallási normák nélkül nevelkednek a gyermekeink. Ez nem jó. Mondok egy példát: akkor indult el a minőségi borászat, amikor a vadszőlőt megmetszették. Addig a buja, parazita hajlamaival oda nőtt, ahová akart. Ha jó bort akarok inni, meg kell metszenem a szőlőt. A gyermeket is metszegetni kell. A család nagyon fontos alap, ezért csodálom – ha nem is mindenben szeretem – a kínaiakat, akik tisztelik az idősebb generációt, és nem küldik a nagyszülőt „halodába”. És a kereskedelmi csatornáknak sem Győzike botorságait kellene közvetíteni, hanem azt mondani: Győzike, te most nem ütöd a feleségedet, nem válsz el, szépen beszélsz a gyermekeiddel.

– Nem vitatkoznék, csak közbevetném: a nézettség megsínylene egy jól nevelt Győzikét...
– Humorosan kellene megcsinálni, hogy azért nézhető legyen, de pozitív üzenettel.

– Ír, kutat, tanít, járja a világot. Minek tartja magát elsősorban?
– Kíváncsi embernek. Sok mindennel foglalkozom, de így érzem magam teljesnek. Sok helyen jártam, de még nagyon sok tervem van. Olyan helyeken járok, ahová nem tanácsos elmenni, mert gerillaháború van.

– A téli hónapokat általában Dél-Kelet-Ázsiában tölti. Megvan már a repülőjegye?
– Már lefoglaltam. Más növényeket, virágokat óv meg a pusztulástól, én egy népet próbálok menteni. Segélyszállítmányokkal, és ha kell, fegyveres harccal.

– Miért éppen a karenniek?
– Szeretem Dél-Kelet-Ázsiát. Ott kezdtem a vallás- és magyarságtörténeti kutatásaimat.

– Könyve alcímében olvasható: a karenni dzsungeltől a magyar dzsungelig. Hol érzi magát jobban?
– A karenniek között jobban érzem magam, mert ott sokkal több pozitív energiát kapok. Itthon nagyon sok a negatívum, az SI-faktortól, a sárga irigységtől kezdve a csekély munkakedvig.

– Sokfélét csinál. Hová akar eljutni, és hol tart most az úton?
– Megpróbálok a jó tettek útján járni, Isten felé közeledni, másnak segíteni. És ha már bejárhattam több mint a fél világot, sokat láthattam, akkor megpróbálom ezt könyvekben közreadni. Erős magyarságtudatommal igyekszem segíteni a népemnek. A Kodolányi főiskolai katedrán pedig azt tanítom, hogy az életben az egyik legfontosabb dolog a fontossági sorrend. Tudd, hogy mit akarsz elérni, összepontosítsd az erőidet. Sokan a jelentéktelen dolgokkal hadakoznak, s abban betegszenek bele.

Magyar konyha egészségre ítélve

Cey-Bert Róbert Gyula jelenleg két könyvön dolgozik. Az egyik várhatóan tavasszal jelenik meg A magyar konyha filozófiája címmel. Ebben hagyományosan kultúrtörténeti háttérrel szól a témáról. Szerinte a főszakácsok többsége mind a mai napig nem tud leszámolni azzal a nézettel, miszerint a vöröshagymán, pirosparikán és sertészsíron túl nincs élet. A rántotthúst íztelennek véli, s kifejezetten gasztronómiai barbárságnak tartja, hogy a friss süllőt kirántják, holott delikát ízei ugyanis párolással jönnek ki igazán, némi citrommal. A magyar konyhát az egészség konyhájaként tenné híressé Európában, s ehhez a Béres Rt kutatócsoportja segítségét is igénybe veszi. A másik könyv jelenleg a tervezés szakaszában van, és a magyarság betegségéről, s a gyógymódokról szól majd.

– Mi inspirálja még? Vannak-e még megválaszolatlan kérdések?
– Természetesen. Bárkivel együttműködnék, aki tenni akar például a magyar termékek elfogadtatásáért. A libamájnak, a szarvasgombának, a Tokajinak presztízs-világmárkának kellene lennie. Nagy szívfájdalmam, hogy e téren nem vagyunk eredményesek. Manapság ostobaság például háborút indítani katonailag, mert az nagyon drága, és véráldozatokkal jár. Termékekkel kell elfoglalni egy országot.

– Szokott álmodni?
– Hogyne. Gyakorta sólyomként repülök. De egyszer azt álmodtam, hogy béka vagyok. Mindenki boldogan kuruttyolt, hogy miénk a legvidámabb mocsár, a legkövérebb szúnyogokkal, és mi vagyunk a mocsár urai. Eleredt az eső, és megláttam a hínáros tollaimat. Mindenki győzködött, hogy én márpedig béka vagyok, de annyira vergődtem, hogy felemelkedtem. A magasságban aztán kitárult a világ, észrevettem a széles látókör lehetőségét. Az egész életem erről szól.

– A madarakra lőni szoktak.
– Ezt a kockázatot vállalni kell. Rizikó nélkül nem jutunk előbbre. De törekedni kell a kiszámított kockázatokra.

– Katolikus, de volt buddhista és sinto szerzetes, imádkozott muzulmánokkal, a táltoshitű népekkel közös áldozatot mutatott be. Hogy áll ez össze?
– A mongol főtáltos mondta egy hitvitában, 1280-ban: egy kezünkön öt ujj van, az erek a szív felé tartanak. A szív az Isten. Mindegy melyik úton megyünk, a lényeg, hogy a jó tettek útján az Isten felé menjünk. Ezért nem szabad párt, vallás, ideológia kizárólagos hívévé válni, mert az a látókörünket korlátozza.