Közjóra valóság, 18 és fél állás már hiányzik a leltárból

A tárca ezt portálunk kérdésére erősítette meg kedden, s közölte azt is, hogy felgyorsítják a 1997-es kulturális és közművelődési törvény módosításának munkálatait. A változás érinteni fogja a megyei fenntartású kulturális intézmények normatív finanszírozását is. Időközben feszült csend uralkodik a megyeháza vármegyeházára költözése ügyében, melyet rövidesen bizottsági üléseken értékelhetnek a képviselők.

Mint azt megírtuk, a megyei önkormányzat szűkös pénzügyi lehetőségei felvetették a levéltár, a múzeum és a könyvtár megszüntetését, és egy összevont közgyűjtemény megalapítását. Ettől a döntéstől tanácsolta el a tárca a fenntartót. A 6-7 oldalas eligazító dokumentum – melyet sem a szakállamtitkárság, sem az önkormányzat nem tett közkinccsé kérésünkre sem – tudomásunk szerint kizárja az integrációt, melynek ötletével Somogy több törvénnyel is szembe ment. A NEFMI közölte, számos megkeresés érkezik hozzájuk, melyek a megyei közgyűjtemények szakmai, pénzügyi helyzetének ellehetetlenülésről számolnak be.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Több mint 100 éves a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
[/caption]

A minap munkaértekezleten tekintették át a problémákat a megyei elnökök és a főjegyzők L. Simon László, a kulturális és sajtóbizottság elnöke és  Kálnoki-Gyöngyössy Márton közművelődésért felelős helyettes államtitkár részvételével.

Csaknem három évtized és ebből két és fél évi vezetői megbízatás után a nyugdíjazás előtti felmentési idejét tölti Költő László régész-főmúzeológus. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának volt vezetőjét az év végén mentette föl a fenntartó megyei önkormányzat. Azt mondja, a két évvel előre jött felmentéssel a minden bizonnyal költözés előtt álló kaposvári múzeum nehéz időszakától szeretné „megkímélni” a munkáltató. A védjegyeként is felfogható jelentős bajusza mögül azért hozzáteszi: az sem bizonyos, hogy az elkövetkezőket a közreműködésével sikerülne megtenni. Ez az ellentmondásos érzés szinte minden gondolatát áthatja.

– Saját szempontomból semmiképpen nincs bennem sértettség – bocsátja előre az igazgató, miközben csak a régész számára áttekinthető lelet- és irathalmaz közepén uralja a szoba egységét –, a múzeum és a munkatársaim jövőjét illetően azonban félsz igen. Nincs kétségem, a fenntartó jó megoldást kíván találni a közgyűjtemény biztonságos elhelyezésére, a múzeumi funkció megtartására és a munkatársak közelségére, de ettől még ez a kapkodósnak, ötletelősnek látszó tempó aggasztó. Egyszer naponta, máskor óránként változnak az elképzelések a múzeum költözéséről... A volt igazgató megemlíti a közművelődési osztálynak a szakmai osztályok eredményeire támaszkodó múzeumpedagógiai tevékenységét, amivel egyre több fiatalt sikerül beszoktatni az épület falai közé.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] 28 és fél állás már hiányzik a leltárból
[/caption]

– Élő kapcsolatot alakítottunk ki a látogatókkal, népszerűek a foglalkozásaink, számos órát tartanak itt az iskolák, de az elköltözés akár törést is jelenthet ebben - folytatta Költő László. Pedig szívet melengető érzés volt, amikor az anyukák hívták egymást telefonon, hogy gyertek a múzeumba, mert itt jó. Sokat dolgoztunk ezért mindannyian...

Az uniós pályázatok közül a régészeti látványtár megvalósításának visszamondása nemcsak erkölcsi, de anyagi értelemben is problémás Költő László szerint, hiszen az előleg kamatos visszafizetése és az előkészítés költségei fölösleges kiadásként jelentkeznek. A tárolási gondokat említve a régész-főmúzeológus megemlíti: a műtárgyraktár nem egyszerű raktár. A százegy éves múzeumban a jövőnek megfelelő minőségben, speciális körülmények között kell megőrizni a múlt értékeit. Erre a megoldásra volt a múzeumnak a régészeti forrásokból tartalékolt 140 millió forintja, amit a megye szorult helyzete tavaly előtt felemésztett.
Költő László a még vezetőként megélt eseményeket említve szinte megrendülten jegyzi meg: nehezen viseli, hogy a múzeumi munkatársak állományait érinti a legjobban megyei reorganizáció. Mint mondja, 18,5 nyolcórás álláshelyet kell felszámolniuk. A 2007-es nagy leépítés óta, amikor a szakmai állomány is megsínylette a kényszerű ésszerűsítést, nem könnyű újabb érvágást a szakmaiság sérülése nélkül elszenvedni. Persze mintha utóbb mindig bebizonyosodna, hogy így, kevesebb emberrel is lehet. De egy idő után már nem lehet, vallja. És bízik a józan észben és a kulturális szakállamtitkárságban.



Költő-ásatás: Szent István-dénár az első emlékek egyike Kaposvárról

Gönczi Ferenc és Takáts Gyula: két kiváló előd, aki a somogyi múzeumok élén állt a huszadik században. Költő László ebbe a névsorba illeszkedve ugyan rövid ideig, de ugyanolyan felelősségteljes munkát végzett. A következő hónapokban a régész kutatói felelőssége „nehezedik rá”, három – a magyar etnogenezis, a középkori államiság szempontjából releváns – ásatását kell feldolgoznia a tudományos élet és a nagyközönség számára.

A kis-balatoni, vörsi leletanyag egy 8-10. századi temetőt tárt föl, ahol az avar-magyar együttélés és keveredés kutathatóságát egyebek között a Pécsi Tudományegyetemen vizsgált DNS-minták segítik. Egy másik temető ugyanitt a 9. századba, egy harmadik a 10-11. századba vezet, s az avarkor és államalapítás korát idézi.

Kaposvárnál, a 61-es út elkerülő szakaszán az avarkor teljes spektruma elevenedett meg Költő László ásatásán. Ugyancsak a megyeszékhely területén, a mai Ezüsthárs lakópark helyén szintúgy az államalapítás korába, a 11. század első harmadába vezettek a munkálatok, s egy igen ritka Szent István-dénár egy jó állapotú ezüstpénz is elkerült sok már értékes lelet között az egykori kertészet területéről.