Új lemez

2021.01.04. 10:49

Keith Jarrett zenébe emelte Budapestet

Zenei és idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a legnépszerűbb dzsesszzongorista új lemeze a világ minden részébe elviszi a magyar főváros nevét. Keith Jarrett pesti koncertjén magyar gyökereiről is vallott.

Akik ott voltak, kivételes élményként őrizhetik magukban azt az estét. Nemcsak azért, mert a dzsessz legnagyobb élő rögtönzőjeként számontartott amerikai előadó fellépései ritkának számítanak, hanem azért is, mert az Improvizációk szólózongorára címmel hirdetett hangverseny kivételes, személyes bepillantást engedett művészetébe – írja a Magyar Nemzet.

A környezeti zajokra rigorózusan érzékeny Keith Jarrett játék közben nem nagyon vett tudomást a közönségről, de – talán a szeretet feléje áradó megnyilvánulásai vagy a Bartók Béla nevét viselő helyszín miatt – a végéhez közeledve vallomásszerűen megemlítette, hogy köze van Magyarországhoz, egyik nagymamája ugyanis itt született.

És most kezünkben van a Művészetek Palotájában 2016. július 3-án rögzített varázslatos este anyaga dupla CD-n, fehér borítóján a Duna és a budai Vár romantikus hangulatú, szürkületi képével. A felvételeit 1971 óta gondozó német ECM kiadó gyakorlatilag a zongorista minden koncertjéről felvételt készít, az archívum kincseit pedig folyamatosan közzéteszi. Az európai turné a bajor fővárosban zárult, amelynek zenéje három évvel később München 2016 címmel hasonló kettős CD-n került piacra. A jelek szerint a kiadó és a művész a budapesti koncertet is olyan minőségűnek ítélte meg, amely érdemes arra, hogy minél többen hozzáférhessenek.

Zenei és idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a legnépszerűbb dzsesszzongorista új lemeze a világ minden részébe elviszi a magyar főváros nevét. Még akkor is, ha az elhangzott tizenkét, cím nélküli dal nem tartozik Jarrett legkönnyebben befogadható produktumai közé. Mintha összefüggő zenemű részei volnának, a borító számokkal jelzi a rövidebb-hosszabb, az improvizációk során kompozíciókká rendeződő tételeket, és csak az utolsót nevesíti Bluesként; amihez ráadásként két örökzöld, az It’s a Lonesome Old Town és az " target="_blank" rel="noopener noreferrer">Answer Me, My Love társul. A budapesti koncert első fele váratlanul érhette a szépen megformált dallamok, lágy, moll harmóniák igézetében összesereglett híveket: viharos futamok kergetőztek, ütköztek, atonális hangzatok torlódtak egymásra, idővel lassuló tempóban. Ekkor inkább a kortárs zene felé hajló, szabad képzettársításokkal élő Jarrett foglalt helyet a hangszer mögött. A gyönyörűséges dallamairól, zsongító hangzásairól és szuggesztív előadásmódjáról ismert művésszel a második részben találkozhatott a közönség, amely a felszólításnak megfelelően pisszenés nélkül ülte végig, majd köszönte meg viharos tapssal a rendkívüli szellemi és érzelmi koncentrációt kívánó teljesítményt.

A kivételes rögtönzőkészség és az alkotói géniusz szárnyalásának ünnepe lett az az este, amelyen nem a szavak, hanem a hangok játszották a főszerepet. Megközelítéséhez, értelmezéséhez a CD sem nyújt verbális kapaszkodót. Valójában nincs is rá szükség: ezt a zenét nem elemezni kell, hanem nyitott füllel és lélekkel hallgatni. Megjutalmaz érte.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik