Hideg volt a tenger, de megérte a horvát túra

Nem értünk a színjátszáshoz, de a drámát annál jobban műveljük! Immár ötödik éve tapossuk az iskola lépcsőit, és úgy gondoltuk, hogy az utolsó évet meg kell koronázni egy felejthetetlen osztálykirándulással.

Horvátországba, a tengerhez utaztunk, élményekkel teli négy napra. Barcsi diákok lévén nekünk nem volt újdonság a közvetlen mellettünk elhelyezkedő település Terezinopolje, ahova néha át-átjárunk enni-inni.

Az alagút egyik végén borús, ködös idő volt, a másik végén ragyogóan sütött a nap. Kisgyerekként tapadtunk az ablakra és töltöttük fel a közösségi oldalakra az első fotókat a megérkezésünkről. Sajnos, hiába láttuk a tengert, még jó egy óra utazás várt ránk, amit már nagyon nehezen viseltünk. Szállást hatfős apartmanokban kaptunk, amelyek lenyűgözőek voltak, úgy örültünk a lehetőségnek, mintha csak karácsony lett volna. Nem tétováztunk sokáig, bekaptunk néhány falatot, már vettük is fel a fürdőruhánkat, s indultunk is neki a tengerpartnak. Kellemes érzés volt szeptember második hetében bikiniben sétálni és azon aggódni, leégünk-e a napon.

Kellemes érzés volt bikiniben sétálni szeptemberben a tengerparton

A tenger látványa csodálatos volt, ám mivel a 25 fokos Balatonhoz szoktunk, valamennyien hidegnek találtuk. Végül a szánkat összeszorítva merészkedtünk egyre beljebb és beljebb a vízbe. A vacogós fürdés után tettünk egy nagyobb sétát a környéken, miközben azt figyeltük, hol lehetne olcsó csónakot bérelni. Persze, ez a hajózós álmunk nem valósult meg, mert az „olcsó” és a „csónak” szavak nem igazán tartoztak össze. Ellenben sok kedves magyar turistával találkoztunk.

Másnap sokáig aludhattunk, s egész nap pihentünk, de hogy valamit lássunk is, Zadar felé vettük az irányt. A kétórás szabadidőt a lányokkal kisvonatozással is töltöttük, 18-19 éves létünkre jobban élveztük, mint az előttünk ülő kislány, aki gyakran és furcsán nézett hátra, mikor örömünkben visítoztunk.

Az utolsó napunk a pihenésről szólt. Jókat ettünk a szálláson, a tengerben lubickoltunk és kipróbáltunk egy horvát éttermet is, mert a többiek nem szerettek volna hazamenni úgy, hogy nem esznek egy igazi csevapot. A hazaút előtti este pedig egy igazi bulit is csaptunk.