Sport

2008.06.20. 10:25

Véget érhet a spanyol pechsorozat

Úgy tűnik, a németek igazolják Lineker híres mondását – a szimpatikus focit játszó csapatok közül viszont többen is elvéreznek a negyeddöntőben.

Vas András

A labdarúgás az a sport amelyet huszonketten játszanak és a végén mindig a németek nyernek – mondta a legendás angol csatár, az 1986-os mexikói labdarúgó-vb gólkirálya, Gary Lineker. Vagy az olaszok, tehetjük hozzá az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján. De semmi esetre sem azok a csapatok, melyek az aktuális világverseny első felében játékukkal meghódították a nézőket.

A németek, ugye, a lengyelek leigázása után szépen beégtek a horvátok ellen, majd sehová sem mutató játékkal legyőzték a magyargyenge osztrákokat. Majd az első negyeddöntőben simán lefocizták a pályáról a csoportjukban brillírozó portugálokat, s már biztosan érmesek. Az olaszok a méretes holland zakó és a lottóötös mázlival felérő román remi után kínnal-keservvel evickéltek ki a csoportból, ám valami azt súgja, nem a spanyolok elleni vasárnapi derbi lesz az utolsó fellépésük a kontinenstornán.

Pedig a hét elején csak a legfanatikusabb német-, illetve olaszdrukkerek mertek hinni kedvenceik menetelésében. A játékhoz minimálisan értő nagyérdemű viszont szíve szerint a holland, orosz, spanyol trió mindegyikét az elődöntőbe követelné; a sorsolás szeszélye – avagy inkább a rendező országok megtámogatása a csoportok kialakításakor – azonban már a nyolc között összehozta az Oranjét és a Szbornaját. Utóbbi svédek elleni játéka láttán még azok is elismerően csettintettek, akik elvi-történelmi alapon utálják az exszovjet csapatot. A németalföldiek pedig a focitudás mellett a sportszerűségükkel is rengeteg új hívet szereztek maguknak, s sokaknak visszaadták a hitet: a sport valójában játék...

Igaz, nem feltétlenül igazságos játék. Az előbb említett duóból csak egy meccselhet a döntőért, s rendesen eszik a kefét a negyeddöntőben a csoportban csak szenvedő olaszokkal összefutó spanyolok is. Akik már csak azért is szimpatikusak sokak számára, mert hiába a megannyi kiváló, a klubjában brillírozó és ilyen-olyan titulust zsákszámra begyűjtő  játékos, válogatott szinten emberemlékezet óta nem tudnak felmutatni semmit.
S nem mindig saját hibájukból.

A ''98-as franciaországi vébén Nigéria ejtette ki őket ordenáré módon a csoportmeccsek során – lefeküdtek Paraguaynak, így hiába rúgtak a hispánok egy hatost a bolgároknak, mehettek haza –, négy évvel később a házigazda Dél-Korea elleni elődöntőért játszott meccset csalta el mocskos módon – két spanyol gól érvénytelenítve – az egyiptomi bíró. S van fájó emlékük az aktuális rivális ellen is: a kilencvennégyes amerikai vébén a negyeddöntőben (már megint...), egy-egyes állásnál egy szabályos tizenegyestől fosztotta meg őket Puhl Sándor, a taljánok aztán a hajrában belőtték a győztes gólt.

Egyszer persze minden pechsorozatnak vége kell, hogy szakadjon, reménykednek az ibériaiak, ám csak nagyon óvatosan fogalmaznak a távolabbi céljaikról. Nem véletlen: az olaszok legendásan gyenge csoportszereplők, ám amint élesedik a verseny, úgy acélosodnak ők is. Nyolcvankettőben a semmiből lettek világbajnokok – három vérszegény iksz és némi bírói segítség kellett, hogy kivergődjenek a lengyelek mögött, Perut és Kamerunt megelőzve a kvartettből –, mint ahogyan a fentebb citált amerikai vébén sem hitt senki a mutatott játék alapján a döntőbe jutásukban. Ilyen előzmények, s az olaszok eddigi produkciója alapján jogosak a spanyol aggodalmak...

Címkék#Foci EB

Ezek is érdekelhetik