Sport

2014.01.01. 16:29

Korhely-futás: Szerecz Donát kapkodta a leggyorsabban a lábait

Több évtizedes hagyomány már – a jó ég tudja, hogy ez a mostani vajon hányadik lehetett pontosan a sorban –, hogy a végsőkig elszánt, ám nem teljesen elkészült kaposvári korhelyek futással köszöntik az új esztendőt.

Fenyő Gábor

A mintegy 30 fős mezőny stílszerűen pezsgősdugó-pukkanásra rajtolt el. Azt nem lehet állítani, hogy mindenki villámrajtot vett volna. Akadtak, akik igencsak jócskán bent ragadtak, ám ez most kivételesen megbocsátható bűn. A futók között akadt három eb is, egy-egy dobberman, német juhász és drótszőrű tacskó elosztásban. A teljes képhez tartozik, hogy e sorok írója nem igazán tudta megítélni, a derék négylábúak vonszolják-e a gazdit, avagy fordítva...



Hogy azért a hihetetlen emberi teljesítményeket is kellőképpen méltassuk: a 2014-es esztendő első somogyi sportos jellegű megmozdulásán Szerecz Donát volt a legjobb. A második hely Csonka Norbertnek, a harmadik pedig Tomozi Dánielnek jutott. Amúgy az ezüstérmes nem kis megrökönyödést váltott ki az érdeklődőkből; miután leintették a célban, nemes egyszerűséggel tovább robogott, sőt, talán még egy kicsit rá is kapcsolt. Mint utóbb kiderült, fiacskája, a hétéves Zétény után loholt, aki amúgy a mezőny egyik legfiatalabb tagja volt.

Női vonalon a Müller testvérek kértek főszerepet maguknak. Elsőként Júliát intette le a célban a Korhely-futások fáradhatatlan szervezője, Ács Lajos, akit Olga, majd a hat és fél éves Sarolta követett.

Csupán a történeti hűség kedvéért: 2013 első napján is Szerecz Donát és Müller Júlia szakította át büszkén a képzeletbeli célszalagot. Szerecz – Csonka Norberttel együtt – egyébként is rutinos győztesnek számít már, hiszen korábban nem egy Korhely-futást nyertek.
Az indulók között két Pavlovics is feltűnt – talán nem is rendeznék meg a hagyományos Korhely-futást nélkülük –, s az ifjabbik előbb pihegett a célban, mint az idősebb.

– Most képzeld el, ha fordítva történne. El se mernék jönni... – nyugtázta a történteket ifjabb Pavlovics György.
– Amúgy jól esett?
– A fenét! – jött a tömör válasz. – De nem hagyhatom ki; mondhatni kötelező a megjelenés.
– Ha lehet választani, akkor már inkább az úszás, mint a futás – állapította meg tömören már a célban idősebb Pavlovics György.
Azért én nagyobb tételben mernék rá fogadni, hogy egy év elteltével újra találkozunk majd mindkettőjükkel Kaposváron a Fő utcában.

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik