Vélem-én

2013.05.11. 07:13

Sokaknak csak ábránd a táborozás

Az én generációm viszonylag szerencsés időpontban született: nem kellett átélnünk háborút, s bár az 1956 utáni helyzet megítélése legalábbis sokrétű, az biztos, hogy gyerekként volt mód az ingyenes üdülésre, táborozásra.

Czene Attila

Engem is sok élmény ért a somogyi Fonyódligeten, aztán Csillebércen s a többi, az iskoláim szervezte nyaraláson. A rendszervált(oz)ás nem váltotta be a legtöbb család reményét a jobb, könnyebb életre. Már régóta szinte kiváltság a táborozás, hiszen ez is sok pénzbe kerül, miközben a családok egyre nehezebben finanszírozzák mindennapi megélhetésüket is. Nem csoda, hogy akinek egyáltalán megfordulhat a fejében, hogy gyermekének ilyen örömöt szerezzen, az első sorban azt kell nézze, hogy mennyibe kerül.



Ma már lehet lovagló, vadvízi evezéses, sőt gleccseren síző táborba is jelentkezni, de ez elérhetetlen álom a politikával-gazdasággal sikerrel sáfárkodó szűk eliten kívül. Az elmúlt hetekben rendszeresen keresték szerkesztőségünket szervezők, akik arra gyűjtöttek, hogy például az agyagkorongozásra, rajzolásra, természetjárásra tematizált táborukba jelentkező gyerekeknek segítsünk legalább teára, zsíroskenyérre gyűjteni. Mert ez is egyre fontosabb szempont a szülők számára. De minden erőfeszítés dacára több a „kulcsos” gyerek, akik az iskolai szünet alatt más lehetőség híján plázában csavarogva, játszóterek padjain vagy az árokszélen, vagy a számítógép előtt ülve unatkoznak, tengenek-lengenek, s még jó, ha nem keverednek rossz társaságba.

Lehet persze állami támogatást nyerni táboroztatásra, de ez az összeg sajnos csak csepp a tengerben. Így aztán ma már nem meglepetés, hogy élnek Somogyban felnőttek is 2013-ban, aki úgy nőttek föl, hogy nem csak nyaraláskor, de még tóparti sétálás alkalmával sem láthatták a Balatont. Ez rendben van így?

Ezek is érdekelhetik