Vélem-én

2013.11.06. 07:12

Statisztikai hiba, határ

A statisztikai adatok alapján skandináv országokat megszégyenítően toleráns a magyar társadalom, szinte feltétel nélkül támogatja a mozgáskorlátozottak egyenlőségét, s többségben vannak, akik szerint helyes a pozitív diszkrimináció a romákkal, a nőkkel, a hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatban.

Vas András

Szinte idilli a kép, kár, hogy mindez csak az adathalmazokban jelentkezik.

Merthogy bizony a többség véreset pök, amikor a hivatalba néhány napig csak pallókon keresztül lehet bejutni a bejárati kerekesszékes rámpa építése miatt, dekoltázsa és frizurája alapján osztályozza a politikus nőket, akiket a törvényhozás helyett szívesebben látna a konyhában, együgyűsége miatt röhög a feleségét ronggyá verő, majd a vak komondorra hivatkozó honatyán, s szülői értekezleten kijelenti, semmi baja a cigányokkal, de ültessék el gyereke mellől a Kalányos Józsikát.



Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a fals hangokat halló mozgássérült inkább elkerüli a hivatalt, mást küld maga helyett ügyintézésre, a parlamenti patkó asszonyai többségének eszébe sem jut, hogy kiutálja soraiból a komondorozó képviselőt, s hogy a Kalányos-szülők szó nélkül engedik fiukat a felzárkóztató osztályba küldeni. Mert úgy érzik, jobb a békesség, helyzetük természetes velejárói a disszonáns hangok, vagy ami rosszabb, elfogadják a helyzetet.

Egy felmérés szerint a nagyvárosi értelmiség mellett a leghátrányosabb helyzetűek vélik úgy, hogy az esélyegyenlőtlenségért nem az egyén, hanem a társadalom okolható. Vagyis, akiknek egyáltalán nincs vesztenivalójuk.
Viszont van saját tapasztalatuk...

Ezek is érdekelhetik