Elégedetten dőlhet hátra az ünnepek alatt Szerafin Zsófia

– Az előző, szintén jól maraton szezon után, utolsó éves ifistaként edzőjével, Faludy Andrással inkább a síkvízire készültek az év elején, de a sikerélmény máshol érte.

– Úgy terveztük, hogy a rövidebb távokon indulok, de ott sajnos nem jöttek az eredmények, ugyanis hihetetlenül erős a mezőny – mondta Szerafin Zsófia. – Maraton szakágban viszont magyar bajnok lettem, majd megvédtem az Európa-bajnoki címemet és a pályafutásom során először felállhattam a dobogó legmagasabb fokára világbajnokságon. Utóbbinak örültem a legjobban, mivel tavaly nem sikerült, pedig ugyanannyi munkát tettem bele.

– Semmit sem változtattak az edzésmunkán?

– Nem, de úgy érzem, erősödtem, nagyobb súlyokkal tudok dolgozni, így remélem, hogy a következő szezonban már síkvízen is ott leszek a legjobbak között.

– Maraton szakágban a magyar bajnoki címmel kezdődött az idei nagy sorozat, amire az érettségi mellett készült fel. Megviselte a kettős terhelés?

– Az egész év nehéz volt, hiszen az iskola mellett napi kétszer edzettem, készültem a versenyekre, közben pedig megszereztem a jogosítványt. Mentálisan már júniusra kiégtem. Ez látszott rajtam, de nem állhattam meg, hiszen kijutottam az Európa- és a világbajnokság. Ezt a magyar bajnokságon értem el, amit tíz centivel nyertem meg a nagy riválisom, Horváth Maja előtt.

– Ha már centik, a maraton magyar bajnokságon vagy a forgalmi vizsgán izgult jobban?

– Mind a kettőnél izgultam. A vizsgán kizártam mindent, nyugodtan végig tudtam vezetni az útvonalon, míg a magyar bajnoki futam során nagyot küzdöttem.

– Nem mehetünk el amellett, hogy ebben az időszakban még a diákok egyik réme, az érettségi is fenyegette.

– Jól sikerült az érettségim, de ezért meg kellett szenvednem. Rengeteget tanultam, készültem ez vezetett a kiégéshez.

– Az érettségi után megkönnyebbült, vagy jött az újabb stressz, amit az Európa-bajnokság jelképezett?

– Pont a szóbeli érettségit megelőzően rendezték a síkvízi válogatót, így eközben tanultam a tételeket, de a sikeres vizsga után már felszabadultabban utaztam Horvátországba, a maraton Európa-bajnokságra. Ott higgadtan tudtam versenyezni, s megvédtem a címemet.

– Innét már egyenes volt az út világbajnoki aranyéremig?

– Büszke vagyok arra, amit elértem, sokat dolgoztam érte, de ezt csak az tudja, aki nagyon közel áll hozzám. Sok lemondással járt, viszont minden egyes percet megért, mert felemelő érzés volt átélni ezt a sikert.

– Gondolom, a világbajnoki érmet különleges helyen őrzi?

– Kiemelt helyet kapott a szobámban. Rengeteg érmem van, de a legfontosabbakat mindig szem előtt hagyom. Ilyen az első, nemzetközi versenyen szerzett érmem, az első, illetve a második Európa-bajnoki aranyam, valamint a portugáliai világbajnokságon elért ezüst-, illetve az első világbajnoki aranyérem.

– Ennyi siker után, az év vége közeledtével sem lazít, hiszen éppen két edzés közt beszélgetünk.

– Sokkal stresszmentesebb az életem, de nem lazítok. Az egyetemen halasztok egy évet, most inkább magamra és az edzésekre fókuszálok, bár egy OKJ-s tanfolyamot azért elkezdtem.

– Karácsonykor belefér egy kis kikapcsolódás?

– Ilyenkor szívesen készítek a testvéreimmel mézeskalácsot, közben pedig forralt bor kortyolgatunk. Kimondott kedvenc karácsonyi ételem nincs igazából, mindent szeretek. Nagycsaládban nőttem fel, így a legszebb az ünnepekben, amikor együtt vagyunk, közösen elmegyünk valahova. Az adventi időszakban például Bécsben jártunk, remek program. Januárban Franciaországba mentünk volna síelni, de ez sajnos nem jött össze.

– Az edzések miatt?

– Más oka van, de erről még nem beszélhetek. Januárban viszont egy egyhetes pihenőt engedélyezett az edzőm. Erre az időszakra több tervem is van, az egyik, hogy szeretnék ellátogatni Dániába, hiszen ott lettem először Európa- és világbajnok, az országot, illetve a fővárost viszont nem tudtam igazán megismerni, felfedezni.