Kenyérsütés közben árulta el Lékó Péter titkát egykori edzője

Máthé Gáspár bárdudvarnoki szobájában fából készült kis malom áll az asztalon. Ottjártunkkor leemelte a fedelét, hogy megmutassa, már teletöltötte biobúzával, amelyet a Krisna-völgyből vásárolt. Egy tálban hagyma, és retek várta, hogy felhasználják, egy kosár alma pedig a vitaminforrásról gondoskodott.

– Lékó Péter teljesen más módon élt, mint az átlagemberek – mondta Máthé Gáspár, miközben beindította a malmot, hogy nekünk is megsüsse azt a kovásztalan lepényt, amelyet a sikerek éveiben fogyasztottak. A malom gyorsan járatta a szemeket.

– Még az illata is más a frissen őrölt búzának, mint a boltban kapható fehér lisztnek – nyújtotta felénk a tálkát, s csakugyan a friss lisztillat másképpen ízlett, mint a bolti. Vizet és egy kis hidegen sajtolt olajat öntött az őrleményhez, majd egy forró gofrisütőbe kanalazta. – 12 percig sül, közben elmesélem a titkot – mosolygott a 62 éves nemzetközi sakkmester.

1990-ben országosan a férfiak között az első tizenötben szerepelt, Somogyban a tanítványai csak mostanában kezdenek beérni. Ő az egyetlen nemzetközi mester a megyében.

– Máthé Albert, jogtanácsos, Somogy megyei sakkbajnok volt az édesapám – mondta Máthé Gáspár, aki azt vallja, hogy fogváltáskor kell elkezdeni a sakkozást a gyerekekkel. Ő maga ehhez képest 12 évesen debütált a sakkozók között. – A versenysakkot nem kedvelem, a hobbisakk a kedvencem. A logikai játékokat, mint a malom, az ötödölő, vagy a Rubik-kocka jobban szeretem – árulta el a sakkmester, aki matematikus- és programozóként végzett egykor. Diplomamunkája 1983-ban mégis mi más is lehetett volna, mint egy sakkprogram.

– Nem voltam soha megyei bajnok, csak második – mondta. – Hetedikesként megnyertem a járási úttörőolimpiát, de a megyeire már „elfelejtettek meghívni”, így nem adódott alkalmam a főszervező gyerekét legyőzni. Nyolcadikban viszont megvertem a megyei bajnokot, és már felnőttek között is játszottam. A felnőtt megyebajnoki cím aztán később megérkezett hozzám Csongrádban és Bács-Kiskun megyében. Máthé Gáspár aztán felnőttversenyzőként bejárta Európát, sikert sikerre halmozva. Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Románia mind kedves emlékként jöttek fel mesélés közben.

– Rengeteget jártam nyugaton is nyolcszor voltam Párizsban, hétszer versenyzőként, egyszer turistaként – mesélte. – A városi buszozás helyett gyakran inkább a testmozgást választottam: gyalogoltam. Azzal cukkolt az egyik ellenfelem, hogy most nyertem meg egy versenyt és már nincs pénzem buszjegyre. Azt vallom, hogy sokat kell mozogni és a szabad levegőn tartózkodni, főleg akkor, ha ülőmunkát végzünk, számítógép előtt. A gyerekeknek, akik gépeznek, legalább annyi időt kellene eltölteni a szabadban, mint a kütyü előtt. Akkor megteremtődne az egyensúly – mondta Máthé Gáspár, akinek időközben hobbija lett a természetgyógyászat és az íriszdiagnosztika.

– Egy természetgyógyász irányított bennünket is Lékó Péterrel akkoriban – árulta el Máthé Gáspár. – Az életmód-változtatással, a tudatos táplálkozás segítségével értünk el kiváló eredményeket. Ha gyökérzöldséget eszünk, az agy, az idegrendszer fejlődik, a hagymával, levélzöldséggel a szívet, a tüdőt támogatjuk, a mag az izomműködésre hat jótékonyan... – kezdte sorolni a tápanyagok építő hatását és azt is, mennyi kényelmi dologról kellett lemondaniuk a versenyzővel. Visszatértek az ősi, természettel való szinkronitáshoz, vagyis a Nappal keltek, és napnyugtakor tértek nyugovóra. A természetgyógyász letiltotta a só-, a cukor- és a fehérliszt-fogyasztásukat is: fehér halálnak nevezte ezeket.

– Egyik tanítványom azzal keresett fel, hogy napi több, mint három órát tanul, mégsem elégedett a tanulmányi átlagával – elevenítette fel. Napi fél óra sakkozásra invitáltam, amelynek az lett az eredménye, hogy egy teljes jegyet javított az átlagán és csak két, két és fél órát kellett tanulnia. Amikor elvégezte a főiskolát, azt mondta, akkor változott nagyot az élete, amikor arra kértem, sakkozzon napi fél­órányit – hívta fel a figyelmet az önálló gondolkodásra tanító sakk jelentőségére Máthé Gáspár, aki matematikusként elvenné a gyerekektől a számológépet, hogy használják a fejüket. Fontosnak tartja az éneklést is, amit a legkiválóbb légzőgyakorlatnak nevezett. Úgy véli, nem elvenni kell tevékenységeket a fiataloktól, hanem valami olyat mellé tenni, amit szeretnek.

– Tíz perc sakkot, negyven perc focival párosítva, a módszerrel országos bronzérmest neveltem – árulta el filozófiája alapját az egykori világbajnok-edző, aki az iskolarendszert is szívesen megreformálná. – Kezdetben minden tantárgyból csupán húsz perc kellene addig, amíg a gyerekek figyelni tudnak. Nyolcadikban már jöhetne a negyvenöt perc.

A koncentrációs hossz figyelésének minden pedagógia alapjának kellene lennie. Ezt édesapámtól tanultam – mondta Máthé Gáspár, aki Polgár Lászlóhoz hasonlóan, több cikket és füzetet is írt a sakkozásról és a zseninevelésről. Lékó Péter még nem volt tízéves, amikor hozzá került. A mester úgy emlékszik, hogy akkoriban rengeteget focizott egykori tanítványával. A sakk­edző maga is 11 évesen kezdett dekázni, hogy mozgáskoordinációját megjavítsa. 15 éves korára 804-et tudott egymás után a labdába rúgni, hogy az nem esett le. Szerinte a kiegyensúlyozott mozgás is szükséges a sakksikerekhez.

Máthé Gáspár szerint az egészséges életmódon kívül a hitünk és az ima ereje is hozzájárulhat a sikerekhez.

– Ahogy cselekszünk, úgy tesznek mások is velünk – emlékeztetett a bibliai bölcsességre, amelyhez Krisztus tanításait is megemlítette, amelyek nemcsak emberi viselkedésről, hanem az egészséges táplálkozásról is szólnak. Bár egy részük a Biblián kívül úgynevezett apokrif anyag.

– Elsősorban magunkat kell legyőznünk, hogy aztán másokkal szemben is győzedelmeskedni tudjunk – hangsúlyozta Máthé Gáspár, aki jelenleg a „Mazdaznan” tanait követi mindennapjaiban. – Ehhez azonban nagyfokú koncentrációra van szükség, amihez engem szerintem a dekázás segített hozzá. Egy jó tanítónak látnia kellene az elfeledett keleti jóga szerinti négy alapvető és független elmeműködés, a matematikai – logikai gondolkodás képzeletműködés, képi memória és intuíció viszonyait a tanítványban.

Fotó: Turbéki Bernadett