Még a rajongókat is zavarba ejti a fonyódi gabonapálinka-választék

Whiskey, vagy whisky. Skóciában, Kanadában, és Japánban „e” nélkül, Írországban és az amerikai Egyesült Államokban az „e” betűs változatot használják. Vincze Zsolt éttermében azonban nem ez a szempont. A gabonából készült alkoholos párlatok nemcsak plafonig sorakoznak a külön nekik kialakított polcokon, hanem egymás mögött is hármasával. Két egyforma nincs közöttük, a hozzáértők még meg is tudják ízről különböztetni, de a bőség zavara talán a tapasztalt whiskyfogyasztókat is zavarba ejti a döntésben, melyiket is kérjék a polcról. Természetesen jég nélkül, mert bár a dalban jéggel isszák, az igazi whiskyrajongók se nem nagyon hidegen, se nem melegen fogyasztják. 

– Jéggel nem isszuk, az csak felhígítaná – mondta Vincze Zsolt. – Vannak visszatérő vendégeim, egy harmincas éveiben járó pár rendszeresen visszajár, ötször két cent whiskyt szoktak kérni, hogy kóstolgassanak, mert ezt nem egy slukkra kell meginni, hanem ízlelgetve. A whiskyket vagy származási helyük alapján különböztethetjük meg, vagy az alapján, miből készültek – mondta a gyűjtő, aki maga elsősorban a magyar pálinkáért rajong és csak utána jön a whisky a sorban. – A mai napig van olyan négyszáz éves whiskykészítő cég, amelyik magyar pálinkafőző technológiával készíti az italát – magyarázta. 
– A magyar pálinkához nekünk mindig is volt gyümölcsünk, ám nekik csupán a kukorica, az árpa, a maláta, és a rozs jutott. Szép dolgokat csináltak belőle. Van olyan whiskym, amelyik tokaji hordóban kapott utóérlelést. Vannak olyan italok, amelyeket hazánkban csak nálam lehet megtalálni – mondta büszkén. 

Vincze úr elsődleges célja az volt, hogy aki hozzájuk betér, elámuljon. – Nem feltétlenül a legdrágább italok ízlenek a legjobban. A régi gyártóknak nem az volt a céljuk, hogy az üveget eladják, hanem azt, ami benne van – mondta. A whiskyfal nem olcsó mulatság, értéke már tízmilliós nagyságrendű, csaknem tíz év munkája van benne.

A westernfilmek sztárja a polcon 

Nem egy top whiskynek számít az Old Overholt, de több mint négyszáz év alatt semmit nem változott a címkéje. Ez az a whisky, amelyik rendszeres szereplője a vadnyugati filmeknek. Hol a pultos mögül lövik ki az üveget a vadnyugat rémei, hol a nyugodtan italozók asztaláról vagy éppen kezéből. Vincze Zsolt Mesélt arról a japán whiskykészítőről is, aki bejárta a világot, hogy megtanulja az igazi whiskykészítés rejtelmeit. Harminc évet áldozott erre életéből, majd megalkotta a top japán whiskyt, a Nikka-t. Bár az üvegek nem kifogyhatatlanok, Vincze Zsolt azonban bővelkedik történetekben, amelyek a rövid­italokhoz kapcsolódnak. Ezeket szívesen el is meséli vendégeinek.

Fotó: T. B.