Az öt infarktuson átesett szívsebész elárulta a hosszú élet titkát

A szívsebész családja 500 évre visszamenőleg a dél-dunántúli Aranyosgadányban élt paraszti sorban, és az adólevelek szerint egyszerre adóztak a pécsi földesúrnak, a török pasának és a pécsi püspöknek. Felmenői a falu bírói tisztségét töltötték be és az volt a feladatuk, hogy megmentsék a fiatalokat a háborútól. Nagyapját másfél kilogramm gabona szemveszteségért másfél év börtönre ítélték a Rákosi-korszakban. Amikor a foglyok szabadultak, hazafelé a temetődombon találkozott a kis unokájával, a karjára vette, és azt mondta neki: „

Ezt az útravalót soha nem felejtette el Papp Lajos, de sokáig tartott, amíg jó útra tért. Rossz gyerek volt ugyanis, de amikor kristálycukrot lopott a boltban, nem hagyta nyugodni, hogy olyan embert lopott meg, aki jó volt vele, mert a boltos mindig cukorkával kedveskedett neki. Később jó tanuló lett, és biológiai tanulmányi versenyen elért eredménye alapján nem kellett felvételiznie a felsőoktatásba. Bár nem volt ellenálló, de 17 évesen azt hitte, hogy megteheti, hogy nem vizsgázik orosz nyelvből. Emiatt azonban politikai okból eltiltották az ország összes egyetemétől, ezért elment uránbányásznak Pécsre. 

A kaposvári Füredi 1-es laktanyában volt sorkatona, és elkeseredésében többször a szájába vette a géppisztoly csövét, de végül nem fordította önmaga ellen. Kisgyermekkora óta nem félt a haláltól. Később maga is öt infarktuson és kilenc szív beavatkozáson esett át, négyszer kapta el a covidot, magas láz után 48 órán át eszméletlen volt.
– Az ötödik infarktus a rendelőben ért, és kértem az Úristent, hogy fogadjon magához – idézte fel a hallgatóságnak. – Ott ültem, de csak nem jött a halál. Tudtam, hogy két órám van, ha nem nyúlnak hozzám. Közben gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem menekülhetek a halálba a munka, a feladat elől. Az Úristen dönti el, hogy mikor kell mennünk. Ekkor szóltam a feleségemnek, ő a mentőknek, de majdnem elkésünk... 
Hatvan év felett feleannyit kell enni, kétszer annyit kell inni, háromszor annyit kell mozogni, és négyszer annyit nevetni, mint korábban – árulta el a hosszú élet titkát, és azt is hozzáfűzte, hogy mit tartottak erről a régi görögök: tiszta levegő, tiszta víz, tiszta élelem, tiszta lelkiismeret és sok mozgás. Nepál déli lejtőin él egy népcsoport, ahol 100 év felett van az átlagéletkor, és nem ritka a 130 éves ember sem. 1920 óta járnak hozzájuk a tudósok, hogy megfejtsék a hosszú élet titkát. Az ott élők gleccservizet isznak, szárított sárgabarackot esznek, és sokat mozognak a hegyekben. Az ember a test-lélek-szellem hármas egységében áll, s ha bármelyik láb felborul, felbomlik az egészség. Ha nincs semmi, amin nevethetnénk, még mindig ott vagyunk magunknak, tanácsolta. 
Ötven éve kutatja a szív titkait, mégis nem tud szinte semmit, vallotta be, de mindjárt hangsúlyozta, hogy az emberek ne féljenek, és soha ne adják fel. A betegek egy műtéttel esélyt kapnak, hogy változtassanak az életükön, de ezért mindenkinek keményen meg kell küzdeni, üzente.