Fegyelmezés szép szóval és hasznos időtöltéssel

Körmös, nyakleves, sarokba állítás, kukoricára térdepeltetés, repülő kulcscsomó, koki. Csak néhány az idejét múlt, fegyelmező módszerek közül, amelyeknek hatását és indokát akkoriban nem kérdőjelezték meg a szülők. Sőt, ők adták a következő fegyelmi fokozatot: a pofont. Manapság azonban mindez már nem megengedhető az oktatási intézményekben. Pedig titkon a tanárok napjainkban is szívesen lekevernének egyet azoknak, akik nem értenek a szép szóból. Ám a pofonnak csak akkor lenne súlya, ha olyan adná, akitől az lelkileg is rosszul esik. A tapasztalatok szerint a legtöbb egykor volt diák arra a tanárára emlékszik legjobban, aki a legszigorúbb volt vele. A diákok manapság alapból azokon a tanórákon viselkednek jól, amelyeket az általuk kedvelt pedagógusok tartják.

– A tanároknak manapság egy fegyverük van a fegyelmezetlenség ellen: a toll – vélik az általunk megkérdezett diákok. A Munkácsy Mihály Gimnázium 9.c. osztályában a legelvetemültebb dolognak a szaktárgyi egyest tartják. Pedig a magatartás jegy szolgálna erre. – Nálunk annak a tanárnak van tekintélye, aki törődik velünk, emberszámba vesz bennünket – mondták érdeklődésünkre a fiatalok. – Az ilyen pedagógus kedvéért nem teher jól viselkedni. Az iskolai szabályokat nem nehéz betartani, csupán a reggeli beérkezés jelent gondot némelyikünknek, és a korán kelés.

– Nem bratyizok a gyerekekkel, nem szegek szabályt, figyelek rájuk, és szeretettel fordulok feléjük, s ezt ők is érzik – avat be a fegyelmezési titokba Rajnai László, a Munkácsy Gimnázium tanára. – Néha őszintén be kell őket avatni a pillanatnyi lelki állapotomba, hogy tudják: éppen ideges vagyok, bár nem miattuk. Ebből ők is érzik, hogy nem most van itt a rendetlenkedés ideje. A gyerekek 45 percig azt csinálják, amit a tanár kér tőlük. Ezzel a hatalommal könnyű visszaélni. Manapság már nincs fizikai bántalmazás az iskolákban, csupán néhány intézményben a verbális agresszió figyelhető meg tanár és diák között – mondja a tanár úr, aki elmondása szerint valamennyi kollégájával arra törekszik, hogy emberi hangnem maradjon a fiatalok és a felnőttek kommunikációjában.

A pedagógusok úgy vélik, fontosak a szabályok, főleg azok, amelyeknek megszegése után előre tudja a gyerek, hogy mi lesz a felnőtt reakciója. Ha a felnőttek is különbözőképpen értelmezik a szabályokat, a fiatalok elbizonytalanodnak, mert nem tudják megjósolni a várható történéseket.

– Az oktatásban halálra van ítélve a demokrácia. Kell a keret, amiből nem érdemes kilépni – mondja Hujber Tamásné, a Klebelsberg Középiskolai Kollégium pszichológusa, aki egyben fejlesztő tanár is. Úgy véli, a fegyelem kérdése a családban kell, hogy kezdődjön, mert csak élhető szabályok között nevelhető fegyelmezett gyermek. Ha otthon minden megengedett, és józanésszel nem szólnak rá a gyerekekre, a pedagógusoknak ugyancsak nehéz dolguk lesz a későbbiek folyamán.

– Ha nincs szabály, a gyermek szorong, ha átlátható, megnyugszik – állítja Hujber Tamásné. – Természetesen kell a szabadidő, amelyben nem szorítjuk korlátok közé, hogy kivel, mit, hogyan játsszon, mert azáltal fejlődik, de ennek is megvannak a keretei.

A kollégiumban kidolgoztak egy olyan módszert, amelynek segítségével a gyerekekkel együtt állítanak fel szabályokat, és azokat az adott közösségben kihelyezik. A lényeg, hogy azt a három-öt döntést mindenki elfogadja, mert csak úgy van hatása. A diákok egy idő után már egymást figyelmeztetik azok betartására: „Te is elfogadtad, akkor tartsd is be!”

– Hatékonyabb, ha a gyerekek egymást figyelmeztetik – mondja a pszichológusnő. – A kortársaktól jövő üzenet sok esetben építőbb, mint a tanáré. A kollégiumban ennek is köszönhetően tíz év alatt lecsökkent a fegyelmi eljárások száma. Tavaly már egy sem volt. Bevezettük a resztoratív eljárást, vagyis ha valaki rosszat tesz, jóvá kell tennie azt. Valamint a mediációt is alkalmazzuk a feszültségoldásra, ha a gyerekek összetűzésbe kerülnek egymással. Ez azt jelenti, hogy leülnek, és azonos feltételek mellett meghallgatják a másikat.

A pedagógusok úgy vélik, hogy az a diák, akinek be van osztva az ideje, nem ér rá rosszalkodni. A most sulis „Z” generációt maximálisan terhelhetőnek érzik a tanárok, éppen ezért javasolják olyan feladatokkal ellátni őket, amelyek azon túl, hogy fejlődésüket is segítik, ráadásként még kedvüket is lelik benne. Tehát a sport, a zeneiskola, és egyéb hasznos elfoglaltságok társulhatnak a fegyelmezés mai eszközeihez, mert ahol figyelnek a gyerekekre, ott a gyerekek is figyelnek saját magukra, egymásra és a felnőttekre is.