Budai Béla: életforma és örök szerelem a ralizás

– Bevillantak a feledhetetlen pillanatok a legendás pályán?

– A 2016-os jubileumi, 50. Mecsek Rali hihetetlenül felemelő volt, annak ellenére, hogy a Classic kategóriában hajtottam – mondta Budai Béla. – Az ideit kihagytam, de remélem 2018-ban újra elindulhatok. Amúgy legutóbb is beugrottak a régi pillanatok, az izgalmakkal teli fantasztikus emlékek. Bevillant, hogy annak idején az Antalfi-kanyarban mekkorát borultunk, vagy versenyző társammal milyen külön mérkőzést vívtunk a mezőnytől messze elhúzva. Legyen szó bármilyen megméretésről, ennyi idő elteltével is nagyon jó érzéssel tölt el a Mecsek Rali, s adrenalint töm a szervezetbe.

– Még mindig szeme fénye versenyautója, a gyári építésű VFTS?

– Nagy becsben tartom a mai napig az autómat. Ebből a modellből nagyon kevés található a világon, értéke meghaladja a 100 ezer eurót, s aligha szükséges bizonygatni, hogy ennyiért sem válnék meg tőle. Az autóban 28 ezer kilométer van, s négy év kellett ahhoz, hogy 1986-ban megszerezzem álmaim autóját.

– Mikor volt népszerűbb a rali: a 80-as években vagy manapság?

– Szerintem harminc éve sokkal nagyobb varázsa volt a ralinak, mint jelenleg. Az emberek akkor kevesebb szórakozási lehetőség közül válogathattak. A sportrajongók általában focimeccsre vagy autóversenyre jártak. Emlékszem, annak idején időnként emberfalak között hajtottunk a pályán, nagyon sok néző kísérte figyelemmel a versenyt, manapság talán a korábbi nézőszám harmada megy el egy-egy viadalra. Somogy a technikai sportokban annak idején jól állt: elég, ha csak a motokrosszos Németh Kornélt említem. Egymást látogattuk a versenyen, s ami különösen szép, hogy a barátságok ennyi idő elteltével is megmaradtak.

– Azt mondta: képtelen elszakadni az autózástól, legyen szó versenyről vagy vállalkozásról, a járművek foglya. Hatvankét évesen is ez a helyzet?

– Igen. A fiatalságom, a barátok és a rengeteg élmény egyaránt az autózásház köt. A ralinak döntő szerepe van abban, hogy az életem így alakult, s abban is erősen közrejátszott, hogy autókereskedőként folytattam a pályafutásomat.

– Mikor pecsételődött meg a sorsa?

– A 90-es évek elején. Előbb egy Fiat kereskedést nyitottam Kaposváron, akkor a városban már működött egy-két szalon, ám úgy gondoltuk, ez a márka nagyon megfelel a középosztálynak.

– Akkoriban remek üzleti lehetőség körvonalazódott?

– Bő 25 éve más volt a felállás, mint jelenleg. A Lada, a Trabant és a Wartburg után az emberek kiéheztek a jobb minőségű autókra, s előrelépésnek számított, ha egy korszerű nyugati autót megvásárolhattak.

– Sok kihagyott helyzete volt a ralipályán és az üzletben?

– Az autósportban is többször átéltem bukást és borulást, s nyilván a vállalkozásban is akadtak embert próbáló időszakok. Elég, ha csak a 2008-as pénzügyi válságra gondolunk, mely az egész világon végig söpört, s bizony a somogyi autókereskedéseket is megnyirbálta. Részben ennek a következménye, hogy a szalonok nagyjából harmada bezárt, s csapatunk is új helyzetbe csöppent. Nem csuktuk be a vállalkozást, ám elkerülhetetlenné vált az átalakulás, hiszen egy darabig a gépkocsi-értékesítés szinte a nullával volt egyenlő. Ám mostanra sikerült előrelépni, s jelenleg márkafüggetlen szervizként működünk. A változás sok mindenben mérhető, ezt az is jelzi, hogy 10 éve 38-an dolgoztunk, most 14 szakembert alkalmazunk.

– A versenyzői múlt segített a túlélésben? Mi adott energiát az újrakezdéshez?

– A sport biztosan sokat segített. Szerintem ebből a szempontból mindegy, milyen műfajban küzd az ember, döntő a kitartás. Az úszók rendszeresen hajnali edzésre járnak, s ahogy a sportolóknál, úgy a vállalkozók esetében is alap az elkötelezett munka. Lényegesnek érzem, hogy az ember mindig tűzzön ki maga elé egy célt, s azt kemény, kitartó munkával valósítsa meg. Jöhetnek kudarcok, hullámvölgyek, de nem szabad, hogy ez elvegye az ember kedvét.

– Ismerősei aktív embernek tartják. Hogyan tartja magát lendületben?

– A napi feladatok meglehetősen lekötnek, s egy ekkora méretű vállalkozás irányítása folyamatosan sok munkát ad, szükség van a figyelemre, fegyelemre. Az autósporton kívül nincs más hobbim, s igyekszem minél több időt eltölteni a családom körében. Két lányom van és két unokám: a fiú 15, a lány 13 éves. S a rali ennyi idősen is lázba hoz, alig várom az új évet, amikor a baráti társaságommal ismét elutazunk a Monte Carlo-i ralira.

– Közeleg az év vége, ilyenkor sokan fogadalmat tesznek. Mit vár 2018-tól?

– Jövőre szeretnék megint egy autómárkát visszahozni a járműkereskedésünkbe, s a Mecsek Ralival kapcsolatban is van egy vágyam. Az 52. megméretésen szeretnék újra elindulni a 120 lóerős VFTS-el.

– Hogyan válhat jó pilótává egy fiatal?

– Sokat gyakoroljanak az ifjak, de ne a közúton. Időnként túraversenyeket szerveznek, ami lehetőséget teremt számukra, s bárhogy is alakul a történet, döntő a sikerélmény, ami további gyakorlásra, munkára ösztönzi a versenyzőt. Abban bizonyos vagyok: aki egyszer belekóstolt a versenyzésbe, önszántából aligha hagyja abba.