Neten a nagyik – függőség helyett közösséget keressünk!

– A szenvedélybetegek számát megbecsülni is nehéz, mivel a függőségben szenvedők nagy többsége nem vallja be a betegségét, legtöbbször a környezete sem is tud róla. Főleg a szépkorúak esetében gyakran csak a járulékos tünetek utalhatnak arra, hogy valami nincs rendben az életvitelükkel. Különösen az erős dohányosok és az alkoholisták szenvednek azokban a betegségekben, amelyekben nemzetközi összehasonlításban is a legrosszabbak közé tartozunk – emelte ki Jakodáné Jendrek Zsuzsanna, addiktológiai konzultáns. Szerinte a gyakran tapasztalt közömbösség, a magárahagyottság a szenvedélybetegségek kialakulásának is melegágya.

– Aki elveszti a párját, gyakran nem tud mit kezdeni önmagával, és különösen férfiak fordulhatnak ilyenkor az alkoholhoz. Aki pedig interneten tartja a kapcsolatot a külvilággal, a családon kívüli kapcsolatai végleg beszűkülhetnek. Idősebb korban az egyre gyakoribb alvászavarokra, depresszióra sokan gyógyszerekhez nyúlnak, mindezt betetézheti a mozgás- és a szellemi tevékenység csökkenése, és a kör lassan bezárul.

A szenvedélybetegek ritkán gyógyulnak meg maguktól, segítséggel is csak azok, akik komolyan akarják. Idős korban ez hatványozottan igaz, emiatt is kell a megelőzésre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ebben pedig mindenkinek feladata van, aki a segítségre szorulók környezetében él. Az addiktológus elsősorban a közösségek szerepét emelte ki, amelyekben idővel tartalmas emberi kapcsolatok is szövődhetnek, nem beszélve a programok nyújtotta hasznos időtöltésről.

– A szakirodalomban sok példa van arra, hogy a csoportok nem ritkán még a függőségből is segítenek meggyógyulni – mondta Jakodáné Jendrek Zsuzsanna, a szenvedélybetegek kezelésének is szerves része a csoportterápia, amit ugyan szakember irányít, de a nyílt, őszinte beszélgetés, az, hogy valahol elmondhatjuk, mi foglalkoztat, és ahol figyelnek is ránk, ősidők óta az egyik legalapvetőbb emberi igény.