Nem csak tőkét, szomszédokat is hoztak haza Angliából

Bárdudvarnok Olajhegy – így hívják a helybeliek azt a területet, ahová utunk vezetett. A telken, amelyet a hazatérő család megvásárolt, mamutfenyő árnyékában áll a felújított régi ház, amelyről kint is álmodtak. Mellette elkerített részen kecskék, sertések, tyúkok, egyéb aprójószág. Már látni az istálló helyét is, ahová hamarosan megérkeznek teheneik. Jelenlegi életmódjukhoz Angliába mentek a tőkéért. Egy kisfiúval indultak útnak. Hazajöttükkor már három gyermekük volt. A tervezett négy évből pedig a duplája lett.

– Sosem akartunk végleg kint maradni, a cél a pénz összeszedése volt egy saját gazdaságra – mesélte Gács Gábor, aki 14 éve vette feleségül az óvónőként végzett Veronikát. A férj

építkezési vállalkozó volt, de kisvállalkozóként tönkrement a körbetartozások miatt. – Akkorra már mindenki kiment a családból külföldre, 15 rokon élt ott a 25 kilométeres körzetünkben, és rajtuk kívül vagy öt pécsi családról tudtunk.

Gács Gábor Nagy- Britanniában először saját szakmájában próbált elhelyezkedni, ám hiába nyújtott volna jó teljesítményt, a cégvezető egyenesen tudtára adta, nem engedheti meg magának az idegen ajkúak foglalkoztatását. Egy koporsókészítő üzemben helyezkedett el aztán, ahol egy alkalommal megbetegedett kollégája helyett kellett koporsófényezőként debütálnia. A beugrás olyan jól sikerült, hogy ez lett a szakterülete.

– Kint megvolt már mindenünk, ház, autó, munkahely, de mindent otthagytunk ezért – mutatott körbe. – Itt Bárdudvarnokon, hetekig áram víz és internet nélkül, sátorban éltek, amíg a felújítás zajlott. A gyerekek 2017 szeptemberében gyakorlatilag sátorból indultak iskolába. Furcsa volt nekik, hogy egyszer csak kivettem őket a monitor elől, de hamar alkalmazkodtak.

Új otthonukat végül az internetről találták meg. – A szüleim többet is megnéztek a szóba jöhető házak közül, kettő miatt pedig már mi is hazarepültünk – mesélte Gábor. – Baranyában lett volna egy 5 hektáros terület, de az utolsó pillanatban megvette egy elővásárlási joggal bíró szomszéd. Így kerültünk szerencsésen Bárdudvarnokra, ahol szomszédot is találtak, de még Angliában.

– Egy közösségi oldalon működik a „fontjaimat tanyára költeném” csoport – folytatta. – Ott ismerkedtünk meg egy kertépítő hölggyel, akinek, hobbija, vagy mellékállása a szappanfőzés. Többen jeleztük neki, hogy szívesen megtanulnánk mi is. Rendezett egy tanfolyamot, amelyre négy család jelentkezett. 250 kilométert utaztunk hozzá ott, Angliában. Az oktatáson találkoztunk egy fiatal házaspárral. Beszélgetésünk kapcsán elmondták, hogy ők is haza szeretnének költözni, és már vettek is egy házat. Nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy Bárdudvarnokon. Mi is megleptük őket, hogy ugyanazt a falut néztük ki. Furdalt bennünket a kíváncsiság, hogy Bárdudvarnokon belül hol fognak lakni. Kiderült, hogy mindketten az Olajhegyre költözünk. Légvonalban 700 méterre lesznek tőlünk, ha megépül a házuk.

Gács Gábor azt mondta, nagyon örül annak, hogy olyan helyre kerültek, ahol aktív a közösségi élet. Hisz abban, hogy vannak olyanok, akik képesek egy helyre odavonzani a hasonló gondolkodásúakat. Ilyennek tartja Kassai Lajos nemzetközi hírű lovasíjászt is.

Gács Gábor és felesége, Veronika mindent szeretnének megtermelni maguknak, amit csak tudnak: húst, sajtot, tojást. Később illóolajokat készítenének. – Próbálunk a birtokkal szimbiózisban élni – mondta. – Jelenleg azt figyeljük, hogy a talaj mihez lesz jó. A teljes önellátással nem értek egyet, ezért a felesleget szeretnénk inkább értékesíteni, illetve kihasználni a környéken működő cserekereskedelem adta lehetőséget.

Nem titkolt céljuk, hogy egy előző rendszer káros hatásait felszámolják, mert úgy érzik, manapság faluhelyen is úgy élnek az emberek, mint a panelban: nem ismerik egymást. Ezért építik folyamatosan azt a hálózatot, amely lehetővé teszi, hogy a környékbeliek segítsék egymást, például ellátják egymás jószágait, ha a gazdának el kell utaznia, vagy megbetegszik. Bár ez utóbbi lehetőségnek kevés az esélye. Gács Gábor egy ismerőse szerint a birtok eleve olyan, mint egy szanatórium. A család minden nap ugyanúgy kel fel, mint az első itt töltött reggelen: újra és újra rácsodálkoznak a hely varázsára.

Több százéves tapasztalatok Nagy-Britanniából

Gács Gábor Angliában egy családi manufaktúránál helyezkedett el. A cég már az 1700-as évek elejétől létezik. Ugyanazon a címen. A falon még az 1901-es kormányrendeletek függenek. – Irigylésre méltónak tartottam, hogy a társadalmi fejlődés nem akadt meg – mondta. – Úgy érzem, a Kárpát-medencében hiányzik a folyamatos fejlődés.

Felesége az ottani Tescóról mesélt, amely tele van brit fogyasztási cikkekkel. Amit pedig nem helyben termelnek meg, behozzák a régi gyarmatokról, szintén brit terméknek számít. – Itt sajnos nincs megoldva a helyi termékek védelme – mondta a feleség. – Magyarországon is ki kell alakulnia egy étkezési kultúrának. Ez azért lenne fontos, hogy a termelők ne menjenek tönkre. Van itt helyben is próbálkozás, mint a „Petörke portéka” termelői piaca. Ám azt gondolom, a beárazással finomabban kellene bánni.