Ma sem tud nemet mondani, ha a közösségért kell munkát vállalni

– Amikor évekkel később felvételt hirdetett a zenekar, tizenkét évesen az elsők között jelentkeztem. Előbb klarinétozni tanultam, három év múlva pedig már teljes jogú tag lettem az együttesnél – mondta a kitüntetett.

Koszpek Béla Székesfehérváron született a második világháború végén, édesanyja elmondása szerint három testvére mellé azért vállalta őt, mert akkoriban a várost megszálló orosz katonák az állapotos nőket nem bántották. Azt mondja, amúgy egy rendkívül életrevaló gyerek lett belőle, minden érdekelte, ami körülötte zajlott. Mivel a szülei kisiparosok voltak, őt is inkább a gyakorlati dolgok érdekelték, villanyszerelőnek tanult, és ez is lett a fő foglalkozása egészen a nyugdíjazásáig.

– A fúvósokkal való kapcsolatból már tizenhat éves koromtól több mint két évtizeden át tartó, önálló zenekari tevékenység lett, főleg bálokban, lakodalmakban léptünk fel hétvégeken – mesélte Koszpek Béla, majd arról beszélt, hogy egy volt barátja meghívására jött Somogyba. Majd alig húszévesen egy somogysárdi lánnyal alapított családot, akitől lánya is született. Bár a házassága zátonyra futott, nem sokkal később új társra lelt Hetesen, akivel jelenleg is együtt él a faluban.

A kilencvenes évek végétől a helyi idősek klubjának pártoló tagja, 2000-től pedig rendes tagként tevékenykedik a szervezetben. – Szeretek jó társaságban lenni, és mindig is jó érzéssel töltött el, ha másoknak is örömet tudtam szerezni – mondta. – Ezért zenészként is sokat tettem, a nyugdíjas klubban pedig a rendezvények megszervezésében segítettem és munkálkodok ma is, ha valamire megkértek, soha nem tudtam nemet mondani.

A kitüntetéssel most nem csupán azt ismerték el, hogy Hetesen ma is mindig lehet számítani rá, hanem azt is, hogy a megyei nyugdíjas szövetség felkéréseinek is mindenkor örömmel tesz eleget.