A karácsony csak egy újabb nap az erdőszéli bódévárosban

Egy karácsonyi ajtódísz, az ablakban pedig egy-egy színes gömb – ez idézi az ünnepet abban a viskóban, amelyben Borbély Edit él. Három éve lakik Kaposvár szélén, egy konténerben a párjával. – Nincs ünnepi menü; ha tudunk szerezni valahonnan olcsón halat, akkor megcsinálom, ha nem, akkor azt eszünk, ami éppen van – mondta a nagybajomi származású asszony. Palackos gázzal főz, a vizet messziről, kútról hozzák. Fűteni ágakkal tudnak, a villanyt pedig egy maguk készítette napelem adja.

Hozzátette: még élénken élnek benne a családi karácsonyok, mikor szüleivel, húgával meghitt környezetben teltek az ünnepek és nem hiányoztak az asztalról a hagyományos karácsonyi ételek. – A szüleim meghaltak, a húgom Amerikába ment férjhez. Én itt kötöttem ki – mondta. Nyolc általánosával dolgozott már kínai boltban, kórházban, most épp nincs munkája.

– Minket itt elkerülnek a segélyszervezetek, csak a Kutyatáras Boncz Editre számíthatunk, akit a két itteni kutya kapcsán ismerünk – mondta Kovács Zoltán. Hozzátette: egyre kevesebben laknak a városszéli erdőben, de nem azért mert jobbra fordult volna bárkinek is a sora. Többen újra az utcán vannak, egyikük pedig szabálysértés miatt börtönben ül.

Léthatáron

– A karácsony számunkra olyan, mint egy hétköznap. Nem állítunk fát, nincs ünnepi menü – magyarázták. Kovács Zoltán intézetben nevelkedett, felnőttként beállt katonának, majd alkalmi munkákat vállalt. 17 évig lakott párjával albérletben, de a kevéske fizetéséből nem tudta fizetni, így került az erdőszéli bódévárosba. – Hungarocellel szigeteltük és palatetőt kapott – mutatta büszkén a felújított konténert. Van munkája, de amennyit keres, csak a betevőre elég, ünnepi menüre, lakásra már nem.