Berzsenyi szellemisége kíséri pályáján a somogyi dalszerzőt

– Honnan jött a zene szeretete?

– A zene már kiskoromban a társam lett. Édesapám muzsikált hétvégeken, a környék egyik legfelkapottabb zenekarában, a Fortunában játszott gitárosként. Tehát elkerülhetetlen volt számomra, hogy találkozzak már korán a zenével és a hangszerekkel. Idővel aztán amíg a kortársaimat a foci érdekelte, addig engem már akkor is a zene kapcsolt ki.

– Mióta muzsikál, illetve hol, milyen műfajban kezdte a zenélést? Változott-e a zenei stílusa, és ha igen, akkor miben?

– Nagyon korán bekerültem az éjszakai életbe. Már tizennégy évesen apuval ketten zenéltünk egy balatonfenyvesi étteremben, duóban a nyári szezonban. Abban az évben alig 15 évesen játszottam az első szilveszteri bálomat, majd szépen jött a többi sok-sok bál, lakodalom. A duóformációból később trióra váltottunk, s ezt követően alapítottam egy négytagú zenekart is, a HKG együttest, amit 2013-ban úgymond a csúcson abbahagyva oszlattam fel. A „csúcson” alatt azt értem, hogy ezzel a csapattal abban az időben nagyon jó helyeken sikerült zenélnünk, fesztiválokon, falunapokon vagy szállodákban. Időközben változott a zenei világom, emiatt is hagytam abba a vendéglátózást, hisz ezzel párhuzamosan már zongorakísérőként is dolgoztam több produkcióban, valamint 2012-ben megalapítottam a True Smile Jam Band zenekari formációt, s ezzel egy új világ tárult elém a zenei életben. Az új együttessel az évek alatt olyan neves vendégelőadókkal volt alkalmunk együtt örömzenélni, mint például Falusi Mariann, Bársony Bálint, Éliás Gyula Jr., Gájer Bálint vagy épp Heincz Gábor „Biga”...

– Hogy alakult a zeneszerzői, majd a produceri pályafutása?

– A dalszerzés és a producerség 2013-ban jött az életembe. Akkortájt írtam két olyan dalt is, amit szinte azonnal elkezdtek játszani rádiók. Aztán nem sokkal később, 2014 őszén elkezdtem egy másik szerzeményen dolgozni Weisz Viktorral, amit gyorsan, még jó pár mindmáig játszott „közönségkedvenc” sláger követett. Gyakorlatilag ott elkapott a „sodrás”, és azóta folyamatosan alkotok. Belecsöppentem hirtelen ebbe a világba, beszippantott, és azóta el nem enged.

– Meséljen „Az Élet dalos oldala” reality-ről! Hogy került oda? Milyen volt?

– Egy délután megcsörrent a telefonom. Annak a tévécsatornának a zenei menedzsere hívott, ahol ment ez a műsor. Elmondta, hogy terveznek egy olyan napi reality adást, amiben nem celebek és ismert előadók szerepelnének, hanem háttéremberek, mint például producerek, menedzserek. Az ő életükbe lehetne kicsit betekinteni. Én kértem néhány nap gondolkodási időt, és végül elvállaltam. Utólag sem bántam meg, mert szakmailag érezhetően előrébb vitt.

– Végül elérkezett az idő, amikor már a saját szerzeményeit maga is adta elő. Jöttek az új dalok az: „Engedj el” és az „Úgyis mindegy” című számok.

– Egy évvel ezelőtt álltam elő az első saját dalommal Hársházi Szabiként. Ez volt az „Engedj el”. Az előadói megmutatkozásom úgy jött igazából, hogy az elmúlt években születtek olyan dalok, amelyeket nem engedtem el. Elkezdtem őket írni egy-egy előadónak, de a munkafolyamat közben azt éreztem, hogy igazából ezek az én előadásomban lennének a legstílusosabbak. Félreraktam őket a fiókba, majd elővettem kb. másfél évvel ezelőtt. Addig bírtam ugyanis elnyomni magamban azt, hogy ne énekeljem fel őket és ne tegyem közkincsé az előadásomban. Mondjuk erre rásegített a másfél évnyi járvány okozta bezártság és ingerszegény időszak is. Az „Úgyis mindegy” című második dalom pedig szépen megnyitotta az utat előttem. A dalaim szövegeit több éve állandó szerzőtársam, Kotsy Krisztina jegyzi, és a mondanivalójuk zömében az élethelyzeteimből táplálkozik.

– Milyen sikereket ért el? Mire a legbüszkébb?

– Őszintén szólva büszke nem vagyok, inkább mondjuk úgy, hogy örülök. Örülök annak, hogy több mint 30 olyan szerzeményem van már különböző művészek előadásában, amit jelenleg játszanak a hazai televíziós zenecsatornák, és jó pár szerzemény ebből megtalálható különböző rádiók játszási listáján is. S ami a legszebb, hogy vannak olyan dalok, amelyek már 4–5 évesek és még mindig játsszák őket. Ez nagy szó a mai világban, ahol 3–4 hónapot futó dalok vannak, és jön a következő. Az előző meg megy a süllyesztőbe. Annál nagyobb elismerés, visszacsatolás pedig nem igazán kell, hogy a zenei szerkesztők érzik annyira erősnek az alkotásodat, hogy nem veszik le a játszási listáról.

– Kikkel dolgozott, muzsikált együtt?

– Az elmúlt években írtam dalt többek közt Weisz Viktornak, Sipos Tominak az Irigy Hónaljmirigyből, Dankó Szilvinek, Ívnek, Batánovics Lilinek, Kertész Ivánnak, Gór-Nagy Erának, és a kétszeres Fonogram-díjas marcali származású Gájer Bálintnak is.

– Milyen tervei, további céljai vannak?

– Alkotni, alkotni és alkotni… Mivel öt darabom már megjelent és további szerzemények is készülőben vannak, ha minden jól alakul, akkor jövőre szeretnék egy tíz dalból álló bemutatkozó lemezt készíteni magamnak.

Hársházi Szabi egy évvel ezelőtt állt elő első saját dalával

Marcaliban született, majd a Niklai Általános Iskolában járta az alsó tagozatot. Ezt követően felvételt nyert a marcali nyolcosztályos Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, ott is érettségizett. Művelődésszervezőként végzett 2007-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán. Zenei tanulmányait párhuzamosan a „kisgimivel” klarinét tanszakon végezte a Marcali Városi Zeneiskolában. Később a figyelme a billentyűs hangszerek és a könnyűzene felé irányult. Az Országos Szórakoztatózenei Központban (OSZK) tett szakvizsgát.