Törökkoppányban talált menedéket a kárpátaljai család

Hét gyermekkel indult el már múlt pénteken a család. A lakhelyükhöz 12 kilométerre lévő Záhonynál próbáltak átjutni a határon, ám mégis visszafordultak, a menekülő tömeget látva. 

– A tömegben a gyerekeket nyomták, lökdösték a vasútállomáson, volt, akinek a bordája eltört, mentő vitte el. Idős emberek összeestek – elevenítette fel a néhány nappal ezelőtt történteket Horváth Gyula, aki felmérte a helyzetet, és először visszafordult családjával. 

– Hétfőn újra elindultunk, végül a kaszonyi határnál jöttünk át, 20 kilométerre a lakhelyünktől, ahová egy református lelkész szállított autóval bennünket. Nem nagy örömmel jöttünk, házunkat és családtagjainkat hagytuk otthon: a testvérem gyermeke hadköteles, ezért otthon maradtak – mondta a családapa, aki egy nagycsaládosoknak kiadott igazolással tudott átjutni Magyarországra. Hét gyermekkel és néhány szatyorral indultak útnak. A gyermekek között a hat hónapostól a tizenhat évesig az orgona valamennyi sípja megtalálható. 

– Napok óta nem tudtunk aludni, a gyerekek féltek, pedig ahonnan mi jövünk, ezer kilométerre van a megtámadott területektől – mondta az édesanya, aki körül még most is csendben ültek a gyermekek. A család éjjel egykor ért Törökkoppányba. – Ahogy átjöttünk, megtudtuk, hogy Budapest felé ingyenesen szállítják a menekülteket. A szeretetszolgálatnál ajánlották fel a segítséget. Megtudtuk, hogy van ez a lakás, és mivel korábban is csendes, falusi környezetben éltünk, inkább ezt választottuk, mint egy budapesti munkásszállót – mondta Horváth Gyula, aki Ukrajnából gyakran járt át Magyarországra dolgozni.

– Kárpátalján munka egyáltalán nincs, nem lehet eltartani a családot, ezért magyarországi építkezéseken vállaltam munkát – mondta az édesapa, aki azt sem tartja kizártnak, hogy a továbbiakban hazánkban vállal munkát és letelepednek. 

– A magyarok segítenek. Segítettek a határnál is. Az ukránok egy falat kenyeret sem adtak volna az átkelésre napokig várakozó gyerekeknek, itt pedig az volt az első, hogy megetették őket. Én tisztelem az ukránokat, de az ukránok nem tisztelik a gyerekeket. Nem tudom elképzelni, mi lesz azokkal, akik nem jöttek át. 20 liter üzemanyagot lehet naponta tankolni, bármi legyen az úti cél, és már a boltok sem nyitnak ki a falvakban. A férfiakért pedig bármikor jöhetnek, hogy besorozzák őket, még éjjel is... – mondta el dióhéjban az ukrajnai állapotokat Horváth Gyula. 

Példát mutattak segítségből

Zana István, a Törökkoppányi Idősek Otthonának vezetője fogadta hétfőn éjjel a Kárpátaljáról érkezőket. – A vejem hívott fel a Karitásztól azzal, hogy rengeteg ember jött át, akinek segíteni kell. Úgy gondoltuk, hogy a nővérszállásra be tudjuk őket fogadni. Hétfő este a nővérek kiköltöztek, hogy felszabaduljon az épület – mondta Zana István, aki azonnal befűtötte a szolgálati lakás épületét, és ételt is kerített. A szálláson a család valamennyi tagjának jutott hely, végre tudtak pihenni, bár a szülők elmondása alapján a gyerekek hajnal fél háromkor tudtak csak elaludni, mégis korán reggel felkeltek. A kicsik hamarosan óvodába járhatnak a településen, és a nagyokról is igyekeznek gondoskodni. – Sok település van, ahol rengeteg üres ház áll, amely segítséget jelenthet a kárpátaljai menekülteknek, hogy fedél legyen a fejük fölött – tette hozzá Zana István. 

Fotó: Lang Róbert