Tedd a dolgod!

A múlt pénteki Médiahajó többek között a tanulságos beszélgetések hajója is volt. Az már egyértelmű, hogy minden más lett, erre figyelmeztetnek bennünket a természet, a környezet reakciói, s az ember által szervezett világ is radikális átalakuláson megy keresztül. Sajnos olyan együttműködéstelenségek kerültek előtérbe, amelyek nemcsak megnehezítik, hanem helyenként lehetetlenné is teszik az eddig normálisnak hitt emberi életet. De jövőnek lennie kell! 

Nehéz helyzetekben sok múlik azon is, hogy kialakul-e egyfajta konszenzus a jövőbeni létünket megalapozó teendőket illetően, s vele együtt kialakul-e az az önkéntes, önkorlátozó belső fegyelem, amely távoli célok helyett az azonnali teendőkre koncentrál. 

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez nem ránk tartozik, majd mások megoldják a problémát! Aki itt és most él, annak szerepet kell vállalnia, s a vállalt szerep és ennek következményei pedig megjelennek az új jövőben. Persze nem mindenkinek egyforma a szerepe, van, akié kisebb és van, akié nagyobb. Egy ilyen helyzetben azonban a beszélők felelőssége lényegében megegyezik a látók felelősségével! 

Aki felelős beszéd, felelős írás helyett csak és kizárólag indulat-hullámok elindításában mesterkedik, annak viselnie-e kell a következményeket is! A tettek megfogalmazásához nagyon erős, belső értékrendre van szükség, hiszen ez szolgálhat csak belső iránytűként! Az ilyen helyzetben elkövetett hibákat ugyanis nem lehet a virtuális térben majd kimagyarázni még a saját közönség előtt sem, mert ez az elmulasztott tettek elfogadásához, az azonosuláshoz édeskevés.  

Vállalt tettekre, megegyezésre és nem egymás kijátszására van szükség, mert a tettek hangosabbak mint a szavak! Csakis a tettek viszik előre a világot! Akkor is, ha a gondolatok és a szavak valóban nélkülözhetetlenek ehhez. Mert ma is érvényes a Mindszenty-gondolat: Mindenki ott tegye meg a magáét, ahová az élet állította!