Akáció

Az „akáció”-nál tartunk. Ezzel az információval jött haza a legkisebb gyermekem, így adván tudtomra, hogy a táblára felkerül lassan a szünidőt jelző két utolsó betű is. Ami a gyermeknek öröm, az komoly fejtörést okoz a szülőnek: kire bízza kisiskolás gyermekének felügyeletét? 
Vannak családbarát munkahelyek, ahol, ha kivitelezhető, a szülő dolgozhat távmunkában, miközben egyik szemével a gyermekére felügyel. Fontos ez, mert ha jól belegondolunk, a tanév idején „idegenek” nevelik a gyermekeinket, legalább nyáron hadd tegyük ezt mi. Korábban olvastam egy tanulmányt arról, hogy mennyire fontos a rekreáció, vagyis az aktív pihenés, ami feltölt. Ha ezt közösen tehetjük a lurkókkal, az mindenkinek jó. A tanulmányban az is szerepelt, hogy egy átlag embernek négy hét pihenésre lenne szüksége optimális esetben. Az első héten éppen hogy csak elengedi a munkát, a második héten elkezd nyaralni, a harmadik héten kipiheni magát, a negyediken pedig újra a köztes állapotot veszi fel, a behúzott nyakat, mert ki tudja, mi várja majd a munkahelyén. 
Jó volna, ha mindenki úgy pihenhetné ki magát a szünidőben, ahogy az a nagykönyvben, jelen esetben a tanulmányban írva vagyon. A tíz hétből, amit a gyerekek kapnak, jó volna, ha minél több szabadság járhatna a szülőknek is, vagyis akkor, amikor a gyermekével lehet, mert végre nincs iskola. Ezzel nemcsak a gyermekek örömét növelik a munkáltatók, hanem a munkaerő visszatérési kedvét is a dolgos hétköznapokhoz. Mert hiába jár a felnőttnek szabadság akkor, amikor a gyermek iskolában van, és más neveli éppen.