Harc a holnapért

Az Ádám almáit ízlelgetem; Anders Thomas Jensons szatirikus darabját Horváth Illés rendezésében a kaposvári színház színészeinek előadásában. Szabad szájú, izgalmas megtéréstörténet, amelyben a bennünk lakó jó és gonosz párharcára vetül a fény, olykor bizarr szituációkban. Örülök, hogy végre színpadon is hangsúlyosan jelenik meg az a szellemi harc, melynek létét sokan megkérdőjelezik, mi több: tagadják. 
Egyetemes, jelent és jövőt alakító jelenség próbál utat törni magának, rádöbbentve az emberiséget: túlélésünk egyetlen módja, ha visszatalálunk Istenhez. Más megoldás nincs, különben marad a káosz. Mindenütt. Az imádkozók, az együtt imádkozók bíznak. A múlt héten Kaposváron, Siófokon és Nagykanizsán lelkigyakorlatot tartó Anthony Parankimalil, indiai szerzetes is sokat elmélkedett erről, meg a bűnről, melynek „zsoldja” a halál. Jim Blount amerikai ördögűző pap pedig Máriaremetén arra hívta fel a figyelmet: az új világrend, az elit meg akarja ölni Magyarországot, ám hatékonyan védekezhetünk ez ellen, s megvédhetjük országunkat. 
Gonosz erők veszélyeztette világunkban nem szócséplés az égbe szálló fohász. Tudja ezt a két misszionárius is, aki a Liszt Ferenc repülőtéren futott össze a minap. Megáldották egymást – és az utasok ámulatára –, közösen imádkoztak Magyarországért. Ha ők ezt megteszik, mi miért nem? 
Sokan érezzük úgy, hogy cseppet sem szócséplés az égbe szálló fohász.