Homályosan, fekete-fehérben mesélik el a Balaton történetét

Régi negatívokat gyűjt – köztük rengeteg balatoni témájút –, s digitalizálja ezeket Kotiers Román. A felvidéki férfi a Covid-bezárások alatt talált rá a hobbijára, és azóta hatalmas gyűjteményre tett szert. A fotókat gyakran megosztja közösségi oldalán. Bár nagyon messze lakik a Balatontól, a régi negatívoknak köszönhetően már jól ismeri minden pontját és a tó történetét.

Turbéki Bernadett

Balatoni strandolók, letűnt korok fürdőruhadivatjában pózolnak. Az 1964–1965-ben hazánkban járt NDK-turisták hagyatéka volt az a negatív sorozat, amelyet egyebek mellett Kotiers Román az elmúlt évek alatt digitalizált. A Balatonföldváron elszállásolt turisták képei arról tanúskodnak, hogy szerettek kirándulni: jártak Keszthelyen, Hévízen és Tihanyba is átruccantak komppal. A hatvanas évek képei szinte mesélnek, ha jól megnézzük őket. Privát fotók dokumentáltak egy balatoni csónakázást, amelynek idejét Kotiers Román a harmincas-negyvenes évekre teszi a korra jellemző fürdőruhákból következtetve.

– Nem a Balatonnál nőttem fel, és nincs ott nyaralóm. Ám fotókról több helyet ismerek, mint amennyit életemben láttam. Azért van ennyi balatoni kép, mert próbálok teljes gyűjteményeket felvásárolni, ha hagyatékból negatívokat hirdetnek. A negatívval önmagában nem lehet mit kezdeni. Úgy ér valamit, ha digitalizálva van – mondta az 58 éves gyűjtő, aki a Komárom melletti Hetényben él. – A Covid-bezárások idején vásároltam egy szkennert, amelynek a segítségével digitalizáltam először a családunkban fellelhető fotónegatívokat. Aztán ez annyira megtetszett, hogy bolhapiacokon és interneten fellelhető, hagyatékból származó negatívokat is felvásároltam és digitalizáltam. Vannak közöttük nagy méretű üvegnegatívok, amiket falra nem lehet kitenni, előhívni nem érdemes, de digitalizálva van értékük – mondta a gyűjtő. Balatoni képekből azért sikerült kiemelkedően sokat összegyűjtenie, mert az emberek szerettek utazni, és megörökíteni az élményeiket. A Balaton mindig közkedvelt célpontja volt a turistáknak. Kotiers Román gyűjteménye az elmúlt három év alatt tízezres nagyságrendűre nőtt. Negyven-ötven gyűjteményből válogatta össze az anyagot, amelyet az interneten is igyekszik közkinccsé tenni. Az utoljára megvásárolt hagyatékban 27 tekercs filmet talált, tekercsenként harminc képkockával számolva ez csaknem 800 képet jelent. Beszélgetésünk közben is búgott mellette a szkenner.

– Egyre jobban fogy a tárhelyem – nevetett és elismeri: sokszor még a rontott, fej nélküli képek is elvarázsolják. Gyakran osztja meg a fotókat a Balaton-rajongó csoportokkal, akik segítenek beazonosítani a helyszínt. A régi fotókon ugyanis teljesen más arcukat mutatják a települések, amelyek gyakran csak egy jellegzetes épületükről ismerhetők fel.

Izgalmas, amikor hosszas kutatás után megelevenednek a fotó szereplői

Kotiers Román másik szenvedélye a családfakutatás. – Egy alkalommal hajdúnánási fotók között találtam egyet, amelyen egy idős nőt gyerekek vettek körbe egy jellegzetes ház udvarán. A hatvanas évekből származó képet feltettem egy hajdúnánási közösségi oldalra, hátha valaki felismeri magát, aki gyerekként szerepelt a képen. Egyszer csak jelentkezett valaki, aki felismerte magát és a testvéreit. Kiderült, hogy ők a Szemán testvérek: Ági, Misi és Timi. Azonnal átküldtem a fotót eredeti méretben nekik – mesélte a megható történetet. Egyszer egy Budapesten, 1932-ben készült igazolványkép útjába eredt. Egy fiatal, hajadon zsidó orvosnőt ábrázolt, akiről sikerült kiderítenie, hogy a holokauszt elől Sanghajba menekült, majd Ausztráliába költözött, később pedig Kanadában telepedett le.

Fotó: MW