Magyar tenger

Valóra válhat Kozsó álma, és tényleg delfinshow lehet a Balatonban, talán éppen ötven év múlva, vagyis lehetséges, hogy unokáink már látni fogják. A delfinek betelepítését pendítette meg egy tóparti település polgármestere is, aki a tréfa mellett rögtön hozzátette, hogy az élővilág átalakulása, a környezetszennyezés komoly probléma. Tényleg magyar tenger lesz a magyar tenger, ha sós víz nyaldossa a partjait. Nem csoda, ha mindenkinek elsőre a történet vicces oldala tűnik fel, hiszen annyira abszurd a helyzet, sajnos azonban a mai világunkban sok abszurdum megvalósulhat.

Nem vagyunk sótlan emberek, hiszen a só története végigvonul az emberiségen. Az öreg királyt úgy szereti a legkisebb lánya, mint a sót, és a végén kiderül, hogy az bizony nem kevés. Egyszer megkóstoltam a bébiételeket, hát ehetetlenül ízetlenek voltak, nem csoda, hogy a kisbabák annyit sírnak, ha ezt kell enniük. Sok a vita arról, egészséges-e az ételek sózása, de azt azonnal észrevesszük, ha a szerelmes szakács elsózza a levest. Nem vagyunk babonások, de ha kiborul a sótartó az asztalon, hát az tényleg nem jó jel. 

Könnyen vén kecskének minősítünk másokat, de azért a sót mindenki szívesen megnyalja. Mert összességében mi emberek vagyunk a Föld sója, talán nem véletlen, hogy a könnyünk is sós. Persze azért azt nem bánnánk, ha a Balaton vize megmaradna édesnek, és ezért kizárólag mi, emberek – balatoniak és turisták – tudnák tenni, persze ha egyáltalán fontosnak érezzük törődni vele. 
Ahogy a sót sem érezzük létfontosságúnak, de rögtön feltűnik a hiánya.