Nagyot mondók

Ha „nagyotmondóknak” lenne hatalma a Balaton fölött, már rég nem lenne Balaton… Ám a magyar tenger mindig túljár a riogatók, a hazudozók eszén, köszöni szépen, az idén is jól van. 
Minden évben többször is szembesülünk vele, hogy miután a falusi pletykapadszínű történetek a világhálóra költöztek, ezzel az új lehetőséggel nemcsak az őszinte szándékúak kaptak pályát, hanem a túlzók, a blöffölők, a hazudozók, a nagyot mondók és a manipulátorok is. A figyelem megszerzéséért folytatott „harc” 21. századi nemes és nemtelen eszközei vívnak késhegyre menő harcokat a különböző fontos és kevésbé fontos témákban. A magabiztosság, a harsányság, a mindent tudás látszata mögött azonban egyáltalán nem biztos, hogy a valósághű igazság lapul. Sőt! A nagyot mondást, az „ütős megfogalmazást” talán már nem is elég csak kettővel elosztani. Sokan hiszik azt itt a Balaton partján is, hogy ha nincsenek érveik, akkor majd „igazat” mondanak. Talán még nem olvasták: egy valóság van, de sok igazság, s miközben az okos emberek mindenben kételkednek, addig a butábbak mindenben holtbiztosak! 

Amióta a „nagyotmondást” sokan a médiába való bekerülés küszöbének gondolják, számosan igyekeznek ehhez alkalmazkodni. A valóban eredeti, színes, közösség szempontjából meghatározó ötletek, javaslatok, üzenetek helyett és/vagy mellett a legmeredekebb, legelképesztőbb, legravaszabb, némelykor mérnöki pontossággal megtervezett, vélt vagy valós „támogatógyűjtés” tanúi vagyunk. Szó sincs tehát már arról, hogy egy történést minden ember másként él meg, s azt így is adja közre, s ezért színeződik a történet. Egyre inkább az érződik, hogy a jellemzően az eredménytelenségből fakadó önbizalomhiány, a megfelelési kényszer, a tudattalan ködösítést önmaguk felé is fenntartják, csupán azért, hogy a saját magukról alkotott képet kifelé és befelé is meg tudják őrizni. A kóros hazudozásnak azonban van egy tragikus következménye: egy idő után az ilyen emberek már a legkisebb dolgokban is képtelenek igazat mondani, s elnyeli őket a saját hazug világuk! 

Szóval itt tartunk. Ha egyszer kifognám a Balatonból azt a bizonyos aranyhalat, akkor csak azt kívánnám tőle: garantálja, hogy aki egyszer is megfürdik a magyar tengerben, az legalább három napig csak az igazat mondja!