Amikor más fizet

Jövőre ingyen szerezhetnek B kategóriás jogosítványt a fiatalok; valamennyi szülő, diák és autósiskola euforikus izgalommal várja a részleteket. 
Nem szeretnék ünneprontó lenni, hiszen nagy dolog van készülőben, de azért azokra is áldoznék néhány szót, akik kimaradnak majd ebből a kedvezményből. A cél persze nemes, de még jobban értékelném azokat a könnyítéseket, amelyek a társadalom egészének szólnak, mindünk életének színvonalára vannak hatással. Épp elég nehézség ért mostanában bennünket, a mindennapok költségei lassan agyonnyomják az átlagfizetésből élőket, s mindannyian ki vagyunk éhezve a most bejelentetthez hasonló közérzetjavító intézkedésekre, nem csak a középiskolás korú gyermeket nevelők. 
Szerencsére még van idő finomhangolni a csomagot, így talán azt sem késő jelezni: ha valaki más fizet, az mindig drágább. Megszokhattuk ezt már az autószerelőnél, aki ódzkodva vállalja rozsdás kotlánkat javításra. Hiszen sok vele a munka, és sosem tud tőlünk annyit kérni, amennyit a biztosító sokszor látatlanba kifizet egy három csavarral rögzített elemcseréért. 
Örülök a fiatalok kedvezményének, ugyanakkor aggódom azokért, akik már kinőttek a középiskolás korból, de mégis jogsit szeretnének. Mert régi szabály, hogy ahol az állam fizet, ott a mi pénzünk kevesebbet ér. Persze jó lenne tévedni, s hinni, hogy most talán máshogy lesz.