A kitüntetett Légli Ottó már csak a saját birtokára koncentrál

– Nagyon jó érzés – mondta lapunknak a kitüntetett borász –, ráadásul ahogyan az a méltatásban is áll, több évtizedes munkáért kaptam ezt az elismerést. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen címet kapok. Igaz már korábban kaptam elismeréseket, díszpolgár is vagyok Balatonbogláron. 2010-re, amikor 20 éves volt a Légli Borbirtok, minden hazai szakmai elismerést sikerült elérnem. Az elejétől kezdve az volt a célunk, hogy magas színvonalon készítsünk bort, nem édesítettünk, palackoztunk, szakmailag magas színvonalon dolgoztunk. De azt, hogy Svájcba, Nagy-Britanniába, USA-ba is eljutott a Légli bor, azt sosem gondoltam volna. 

– Milyen helyzetben van most a balatoni bor? 
– Nehézben, azzal együtt is, hogy az elmúlt évtizedben nagyon sok pozitívum történt a szakmában. Nyilván van egy természetes hullámzás divatban és trendekben, de évekre visszanyúlnak a probléma gyökerei, egészen strukturális gondokig. A termés jelentős része szőlőben értékesül, ami nem egészséges. Monopolhelyzetben lévő nagyüzemek sok esetben a felvásárlók. Megerősödtek olyan tendenciák, amelyek nem az igényességnek, a jó minőségnek szólnak. A bor élvezeti cikk, s mára eljutottunk oda, hogy a közönség egy jelentős része nem az alkoholtartalma miatt fogyasztja. Az igazi áttörés még várat magára. Ráadásul nagyon nehéz éveket tudhatunk magunk mögött: tavaly aszály, ma épp az ellenkezője sújtja az ágazatot. Húsz év alatt nem láttam a saját szőlőmben annyi beteg fürtöt és levelet, mint idén. 

– A közelmúltban nyílt egy dél-balatoni szőlőfeldolgozó. Ez segíthet? 
– Nem tudom. Amennyiben ott jól pozícionált, referenciákkal bíró termék készül, akkor van esély. Jelenleg a borvidéken még kevés ilyen birtok van – nyilván a sajátomat ide sorolom, de említhetem a Garamvári Pincészet vagy a Konyári Pince referenciaborait. A lényeg a végtermék kvalitása lenne. Egy - két ilyen kiemelkedő bor már született és nyilván van még ezeken kívül is. Azonban stabilan évtizedekig a piacon lenni kiváló borokkal, amit meg lehet hivatkozni, igazán az tudná előrendíteni a balatoni bor ügyét.

– Mi kell ahhoz, hogy legyenek ilyen termékek? 
– Ezen dolgozunk, mert ez egy nagyon tőkeigényes ágazat és ehhez, magasan pozícionált áruk kellenek. A százforintos kilónkénti áron eladott szőlő ehhez kevés. Azt is fontos kiemelni, hogy mi az elejétől kezdve birtok voltunk: mi nem adunk el szőlőt és nem is veszünk. Nem mondom, hogy egy két kivétel nem volt, mert családon belül, volt, hogy így oldottuk meg. De lényegében mi egy birtokot építünk és azt hiszem, hogy ez is benne volt a díjban. A nyolcvanas évek végén egy óriási kockázat volt belevágni ebbe, nem is mindenki hitt benne, hogy sikerülni fog. Azok közé tartozom, akik szerint a 22 borvidék sok és inkább régiókban kell gondolkodni. A mi borvidékünk jó példa az elaprózottságra, hiába nagy és 3 ezer hektár feletti, de kevés az igényes szereplő.

– Az idei évben leköszönt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöki posztjáról. Mi vezetett a döntéshez? 
– Több mint hat év volt úgy, hogy nem készültem erre a pozícióra, választás útján kerültem a HNT élére. Amit azért vállaltam, mert úgy érzem, hogy amit az ember kapott a mestereitől, ettől a szakmától, abból valamit vissza is kell adni. Rajtunk is múlik ugyanis, hogy 10 év múlva hogyan fog kinézni ez a szakma. Ez egy társadalmi munka volt, egy önzetlen dolog, ami azért okozott némi családi feszültséget is. Háromfelé dolgoztam, mert el kellett látni a saját birtokomon is a munkát, a helyi hegyközségben és az országosban is. Szép időszak volt, sok kihívással, de most a saját birtokommal szeretnék foglalkozni. A Covid előtt már megéreztem, hogy egy új korszak előtt állunk, egy-két jóslatom be is jött. A birtoknak meg kell újulnia, s efelé már tettünk is lépéseket. 

– Milyen lépésekre kell itt gondolni? 
– Két gyermekem van, a fiam még fiatal, de a lányom reklámmal és marketinggel foglalkozik, neves ügynökségeknél dolgozott Budapesten. Szépen lépegetett előre a ranglétrán, de szeptembertől hazajött és együtt dolgozunk tovább. Emellett az idén állunk át úgynevezett ökobirtokká. 

– Nem túl merész vállalás ez? 
– Hinnünk kell abban, amink van, a földben és az ültetvényben és ezek természetes állóképességét kell erősíteni. Nem a certifikáció miatt választom ezt az utat, hanem a felelősség miatt, hogy ezt az ültetvényt majd a lehető legjobb állapotban adhassam át egyszer az utódoknak. 
 

Harminc szüret van a háta mögött 

Légli Ottó több mint 30 szürettel a háta mögött kihívásként tekint az idei évjáratra. – Szeretem az évjáratos borokat. Voltak ültetvényeink, amelyeket gond nélkül meg tudtunk védeni és olyanok is, amelyeket nem. Meglátjuk még, hogy milyen lesz az évjárat, mondta. – A pezsgőalapok nagy része pinot noir, chardonnay, az ezerjó már a pincében van. Az alapok közül már csak a furmint van vissza és most várakozunk: a sauvignon blanc bizakodásra ad okot, de nincs rajta sok, a rajnai rizling ugyanez. 
Elmondta azt is: az évjárat vesztese a Légli Borbirtokon a chardonnay. – Nem szeretek egy recept szerint dolgozni, élvezem azt, hogy nem minden év egyforma, mindig alkalmazkodom az évjárathoz és hallgatok a megérzéseimre, húzta alá Légli Ottó.