Fekete hónap(ok)

Alig lett vége a mindenszentek virtuális gyertyagyújtásainak, és tűntek el a halloweeni kosztümös képek a közösségi médiából, már kapjuk is a kéretlen üzeneteket a fekete hónapról, vagyis a novemberről (Black Friday). Míg korábban csak az amerikai hálaadás ünnep előtti utolsó péntekén tartottak, leginkább a tengerentúlon, kereskedelmi akciónapot, néhány éve már fekete hét is van. Sőt, az igazán élelmes marketingesek kitalálták az egész hónapra kiterjedő akciósorozatot. Hangzatos reklámokkal próbálnak ránk sózni olyan termékeket is, amelyekre nem is akarnánk kiadni egy forintot sem, nincs is rá szükségünk. Sokszor, élek a gyanúperrel: legtöbbször nem is olyan nagy az a kedvezmény, mint gondolnánk. A minap felhasználtam egy kuponkódot a nagy feketülés örömére és mindössze négy százalék kedvezmény, vagyis 54 forintot spóroltam az eredeti árhoz képest. 
A sorozat célja talán az lehet, hogy a kereskedők már november elején rávegyék az egyszeri vásárlót, kezdjen el azon gondolkodni, mivel lepi meg szeretteit, mi kerüljön a karácsonyfa alá. Ezzel sikerül elérni, hogy úgy érezzük, mintha kizárólag csak arról szólna az év hátralévő két hónapja, hogy a karácsonyra készülődjünk. Ezzel együtt, ha hagyjuk, két hónap alatt ránk telepszik a nyomasztó érzés: szeretetünket csak úgy tudnánk kifejezni, ha rengeteg pénzt elszórunk, értékes, vagy kevésbé értékes tárgyakkal halmozzuk el rokonainkat, barátainkat. Pedig a szeretet inkább közös élményekben és a tettekben mérik. Nyilván nem véletlenül hívják a szeretet, és nem a nagy bevásárlás ünnepének.