Emberség

Az idei adománygyűjtés során 130 csomag gyűlt össze az Ökumenikus Segélyszervezet ajándékkuckójában. Ennyien hallották meg a hívószót, hogy jónak lenni jó. Aki még nem adakozott, nem vállalt szerepet jótékony akcióban, nem ismerheti az érzést, ami tényleg átjárja ilyenkor az embert. Nem tudja, hogy milyen jó titkos őrangyalnak lenni, őrizni az emberség lényegét. Persze léteznek fanyalgók, akik szerint nem csak karácsonykor kellene nagylelkűnek lenni, hanem egész évben. Szerintem az önzetlen segítés fertőző és addiktív, hiszen ha az ember elkezdi, előbb-utóbb mások is követik a példáját. Meggyőződésem: ha az ember egyszer helyesen cselekszik, utána már nehéz leállni. Úgyhogy igenis érdemes elkezdeni bármikor. 
Máig őrzöm a meghitt és szeretetteljes karácsonyok emlékét, és valahogy máig megmaradt az a törekvés is, ami gyerekként nehéznek tűnt; megpróbálni jónak lenni. Felnőtt fejjel már úgy gondolom: a karácsony attól eleven, hogy igyekszünk olyanok lenni, amilyennek év közben nem feltétlenül sikerül. 
Egy ideális világban tényleg nem csak karácsonykor kellene nagylelkűnek lenni, de a világ nem tökéletes, ahogy mi sem vagyunk azok. Így csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk egy kicsit jobbak lenni, mint addig voltunk. S egy kicsit többet adni azoknak, akik rászorulnak a segítségünkre. Nem feltétlenül pénzt és holmit, hanem odafigyelést, szeretetet. Ezekből ráadásul adjunk bármennyit is, akkor sem fogyunk ki.