Farsang hava

Az évekkel ezelőtti nagy covid-hullám jelentősen átalakította a társaslét formáit, hiszen sorra maradtak el a rendezvények, s az ember begubózva élte mindennapjait. Sokan ugyan örültek a kényszerű visszavonulásnak, mivel több idő jutott családra, önkifejezésre, restanciák rendezésére, míg mások depresszióba esve, lelki segítségre szorultak. Most is felüti fejét itt-ott a járvány, és számtalan vírusmutánsról szólnak a hírek, de korántsem viseli meg úgy a szervezetet, mint első megjelenésekor. Időközben pedig újra kinyílt a világ, és több helyen kap szerepet a derű, a vígasság, ami igencsak elkel e széljárta szürke téli napokban. Az ember különben is örömre teremtetett, s farsang havában ideje van az örömnek. 

Érzik ezt a farsangi bál szervezői: önkormányzatok, civilszervezetek, vendéglátóhelyek, iskolák s munkahelyi kollektívák is. Visszajelzéseik alapján úgy tűnik, mintha megnőtt volna a báli kedv. Még akkor is, ha a korábbiakhoz képest magasabb a részvételi díj. Ráadásul e bálok egy része jótékonysági célú, amikor talán könnyebben nyílik az erszény, és a jót tenni jó öröme megsokszorozza a táncos kedvet. Merthogy zene és tánc nélkül nem bál a bál. Még akkor is így van, ha egyesek, köztük „mackósabb mozgásúak”, a somogyi kulináriát és jóféle borainkat részesítik előnyben. Megértem őket is, minden okuk megvan rá.

Az ember örömre teremtetett, farsang havában ideje van az örömnek

A remélt élmény érdekében érdemes ünneplőbe öltözni és kinyitni szívünket, lelkünket és a pénztárcánkat. A Somogyi Hírlap digitális archívumában épp a minap akadt meg a szemem egy hirdetésen: 1994-ben az alsóbélatelepi Club Fregatt Étterem invitálta bálba a nagyérdeműt, s a vacsorával egybekötött mulatság – amelyen a Tuji Zenekar muzsikált – 650 forintba került. Ma ugyan jó, ha egy forró feketét kapunk ennyiért, de ez nem szegheti kedvünket. Farsang hava a jókedvről, a derűről kell, hogy szóljon. Húshagyókeddig így könnyebb temetni a telet, s vele együtt esetleges rosszkedvünket.