Pályatévesztési tanácsok Kőhalmitól

– Járok beszédtechnikára, küzdök folyamatosan. A Dumaszínháznak van beszédtechnika tanára, és azt mondták, hogy mindenkinek ajánlott, de nekem kötelező. Ma is voltam beszédtechnika órán, szolidan fejlődöm állítólag. Egy elméleti logopédiai vizsgát bármikor le tudnék tenni – vágott bele, ahogyan dumaszínházashoz illik, szinte kérdés nélkül. Szakadtunk...

– Feltűnő, hogy rögtön elemez egy rövid beszélgetésben is. Van sajátos kőhalmis gondolkodás?

– Általában hétköznapi dolgokkal foglalkozom. Szokták mondani a kollégák, hogy olyan témákat választok, amiket más nem. Sok humorista aktuális témákat dolgoz fel, és ha történik valami, akkor egymást kérdezgetik az öltözőben, hogy van rá poénod? Arra senkinek sincs poénja, hogy mit álmodik egy languszta, vagy beszélgetnek-e a fák, mert gyanítom, hogy ez mást nem izgat, csak engem. Általában arról beszélek, ami velem történik. Így nyomon követhető az életem. Ráadásul vannak beragadó mániáim, amiket nem tudok elengedni. Ezek feloldandó problémák nálam. Jó érzés, ha mással is szembejön ugyanez a probléma. Nekem az a legnagyobb dicséret, ha valaki azt mondja: ez velem is megesett, csak nem tudtam volna így megfogalmazni.

– Most pályatévesztési tanácsokat ígér, ez honnan jött?

– Gyakorlott pályatévesztő vagyok. Tíz évig jártam az ötéves egyetemre, hogy olyan szakmát szerezzek, amiben egy percet sem töltöttem. Azon kezdtem gondolkodni, hogy mi alapján választunk. Az iskoláról is szól, miért kell logaritmust és bőrizomtömlőt tanulni ahhoz, hogy az ember Londonban mosogasson. Általában elkezdek gondolkodni egy témakörön. Ebből sarjadnak ki az ötletek, majd a poénok.

– Építészmérnöki pályaelhagyását sem sajnálja?

– Egy pillanatig sem. Valószínűleg egy építészi irodában húznám a vonalakat vagy a hivatalnál pecsételném, hogy ezt sem lehet, meg azt sem lehet. Ezt tudom magamról elképzelni. Az a nagyszerű, hogy senki sem mondja meg, mit mondjak és hogy mondjam. Ez olyan munkakör, hogy a saját magam írója és előadója vagyok.

– De deklaráltan nem viccel a politikával és celebekkel.

– Van, amikor nem lehet kikerülni. Például a választások után léptem fel Hódmezővásárhelyen, mindenki a városra figyelt. Dupla előadásom volt, kénytelen voltam azt mondani, hogy azért, mert az egyikre jön a polgármester, a másikra meg a Lázár János. De azt gondolom, annyira átpolitizált az életünk, hogy a nézőnek is jobb, ha az előadásaim másfél órája alatt mással foglalkozik. Misszióm, hogy megmutassam, mennyi mindennel lehet viccelni.

Kell a feloldószer!

Kőhalmi Zoltán szerint mindig van igény a szórakoztatásra. Azt nem tudja, milyenek a közönsége hétköznapjai, de sokan mondják, azért hallgatják, hogy elfelejtsék a gondjaikat, mert a humor jó feloldószer. Gyermekkorában ő is járt humoristák műsoraira, mert ebben az országban ez hagyomány akkor is, ha változnak a szerepelők és a műfajok.

Nem minden tréfa és kacagás vele

– Igen, a háromgyermekes családapával mindenképpen egyetértek – válaszolta a felvetésre a Karinthy-díjas, szentesi származású humorista, mi szerint a kollégái állítják róla: a szomorú bohóc, aki boldog háromgyermekes családapa. A szomorú bohóc azt jelenti, hogy sohasem nevetek a színpadon, mert úgy gondolom, nem nekem kell nevetni, hanem a közönségnek. Sokan úgy képzelik a humoristát, hogy folyton nevet és viccel, de nyilvánvalóan ez velem sincs így. A három gyerekem látja a másik oldalamat, amikor apának egyáltalán nincs kedve viccelni, ha a sapkát kell felvenniük. Nem mindig tréfa és kacagás velem az élet, de azért tudják, hogy szeretek viccelni.